Még 2009 őszén, a Hungexpo területén rendezett lovas kiállításon találkoztam a baranyai térségéből érkezett látogatókkal, akik utólag megrendelőkké váltak. Az első beszélgetés során kiderült, hogy lovarda továbbépítése (fedeles, takarmánytároló, szabadtéri pálya, stb.) előtt állnak, keresgélik a megfelelő anyagokat, építőket... Később jártam a leendő létesítmények helyszínén is és a szabadtéri pálya kialakításához több változatú (eltérő rétegrendek, anyaghasználat) ajánlatot adtam. Bár némi pályázati pénzt is nyertek a beruházáshoz, az előkészítés saját elmondásuk szerint is sokkal hosszabb volt, mint amire számítottak. Idén tavasszal indult a beruházás folytatása.
A tulajdonosok végül úgy döntöttek, hogy nem tudják vállalni a mi kivitelezési költségeinket (Budakeszi székhely, kollégáim Nógrád megyéből járnak dolgozni...), de alkalmi szakmai tanácsadásra, információkra számítanak Tőlem. Ezt korrekt módon, személyesen beszéltük meg, mégpedig az építéssel megbízott generálkivitelezővel együtt. A földmunkák megkezdése előtt pontosítottuk, a lejtésirányokat, drén rendszer kialakításának módját, és hasonlókat.
Az én pályakialakítási ajánlatomban a már többször használt, és bevált homokkal kalkuláltam. Nyilvánvaló, hogy az odaszállítási költség erősen megdrágítja azt. Ezért aztán haza utam előtt sorra felkerestem a környéken üzemelő homokbányákat. Mindegyikből gyűjtöttem mintaanyagot (némelyikből több helyről is, mert eltérő rétegeket találtam), majd otthon azokat a lehető legegyszerűbb fizikai vizsgálatokkal összehasonlítottam. Az „eredményekről” tájékoztattam a tulajdonost, hogy a taposóréteg alapanyagának kiválasztásához további szempontokat adjak.
Az idei tavaszi és kora nyári esős időszak alaposan keresztbe tett minden szabadtéri építési munkának, ott is kínlódtak az agyagos talajjal. Július elejére jutott az építés olyan szakaszba, amikor a drén árkok kialakítása következett. Telefonon többször egyeztettünk a megrendelővel, olyan aprónak tűnő, de nagyon fontos kérdésekben, hogy a dréncsövet kell-e csak körbetekerni geotextiliával. vagy az egész árkot kell-e inkább kibélelni? Milyen szemszerkezetű kőanyag kerüljön a cső fölé, milyen magasságig töltsék meg azzal az árkot, lefedjék-e az egészet geotextiliával, stb. Az „építőipar” tartotta magát a hagyományos módokhoz, én pedig az elmúlt 22 év kertépítészeti kivitelezésben szerzett (bőséges), ill. az eddigi (szerény) lovaspálya kialakítások tapasztalatai alapján mást mondtam. Ezzel nem könnyítettem meg a megrendelő dolgát, sőt, elég nehéz helyzetbe hoztam...
Néhány nap elteltével helyszíni megbeszélésre invitált, majd ott feltette a kérdést, hogy a meglévő állapotokból kiindulva hajlandók vagyunk-e folytatni mi a pálya kialakítását? Sosem állt szándékomban „belepökni” más levesébe, de talán utólag is megértik az álláspontomat, elvállaltam... Az addig elvégzett tereprendezési munkák, a vízelvezető rendszer kialakítása nagyrészt az általam kértek szerint történt, de itt is előjött az immár „szokásos” hiba: a pályatükör felületének egyenetlensége! Szabad szemmel is jól láthatóan, néhány helyen mélyedés keletkezett, máshol meg „domb”-ok maradtak. Önmagukban nem túl nagy eltérések ezek, de a két jellemző magassági pont közötti összesített különbség már számottevő. Keresem mindig az okát, hogy miért nem sikerül egyenletes felületeket kialakítani. Itt is azt tapasztaltam (amit már többször is jeleztem), hogy a gépre bízták a munka nagyobb hányadát. Hiába volt kijelölve a négy saroknál a magassági szint, a pálya felületén nem találtam nyomát kitűzési pontnak. (A nagyméretű Caterpillar gépet akadályozta volna munkában…)
Itt kezdődött a mi feladatunk. A leendő pálya területén kitűzési hálózatot hoztunk létre, majd ellenőrző szintező mérésekkel egy egységes, egyenletesen lejtő, a kialakult magassági pontokra legjobban idomuló síkot alakítottunk ki. Ennek eredményeképpen a hosszoldal mentén alig 10cm esése van a pályának 47 m-en, a rövidebb oldal mentén pedig 1%-os a lejtés, 34 m-en. Egy-egy hálónégyszögön belül „T” keresztek segítségével hosszában, keresztben, átlósan tudtuk folyamatosan ellenőrizni a szinteket, és ahol szükséges volt leszedtünk, ahol kellett rátöltöttünk az altalaj agyagos anyagából.
(Ismét jelezném, hogy az ilyen töltött részt mindenképpen hengerezni, tömöríteni kell a későbbi süllyedések elkerülése miatt, de nem árt a henger a többi résznek sem!) Amennyiben jól készítettük el a pályatükröt, igazából rutinjellegű feladatok következnek, nem nagyon lehet elrontani a továbbiakat. Zúzottkő teherhordó réteg azonos vastagságban, vékonyan textiladalék, homokréteg a többször átkevert adalékkal.
Azért itt, a homok kiválasztásánál elidőztünk egy kicsit. Mint korábban jeleztem, házilagos vizsgálattal elemeztem néhány környékbeli mintát. Az itteni homokféléket legegyszerűbben úgy tudnám jellemezni, hogy olyanok, mint a „zsemlemorzsa”. Színbeli megjelenésük, tapintásuk legalábbis hasonló érzést kelt. Amikor a bányákat jártam inkább kétségeim voltak a felhasználhatóságot illetően, de a „vizsgálatok” némileg megleptek. Igaz ugyan, hogy a homokszemek mérete igen tág határok között mozog, és elég nagyméretűek az eddig használtak alapanyagokhoz képest, de van bennük elegendő apró, tapasztó anyag is.
Az elemzésben felállítottam egy sorrendet, melyet a megrendelő felé korábban eljuttattam. Ez alapján úgy döntött a megrendelő, hogy a legközelebb lévő, sorrendiségét tekintve másodiknak jelzett homok lesz a pálya anyaga. Mivel még az itteni anyagokból nem alakítottunk ki pályát, óvatosságból, a szállítás megkezdése előtt közösen akartuk látni (megrendelő, generálkivitelező és jómagam), hogy jó-e ez az elhatározás, ne utólag kelljen fogni a fejünket…
Mondanom sem kell, más hatást ad egy kis zacskónyi mintaanyag és más a bányafal alatti nagy kupac. Nézegettük, tapogattuk a szállítandó homokot, és elbizonytalanodtunk. Mert az aktuális rétegből ott lévő osztályozott anyag elég agyagosnak tűnt. A bányamester véleményét is meghallgattuk, megnéztük milyen keménnyé vált a felület a rakodógép kereke alatt... Mi legyen? A szállítójárművek indulásra készen álltak, de még várniuk kellett. Úgy határoztunk, megnézzük inkább a másik helyszínt is, mégpedig keressük az általam korábban elsőnek jelölt homokot. Az ottani gépkezelő is tart lovakat, saját karámjához is azt az anyagot vitte, amit most mi is megnéztünk. Ez osztályozás nélkül is némileg finomabbnak, kevésbé agyagosnak hatott.
A megrendelő a maga részéről a tapasztaltak alapján eldöntötte a kérdést, de még mindig nem szállítottunk. Olyan információt kaptunk a bányában, hogy a Bikalon nyílt kastély lovas arénájához is innen vitték a homokot. Nosza, irány oda, nézzük, mit mutat a pálya? A használat jellege, az adalék minősége is eltér az általunk kialakítandó pályától, de az ottani létesítményvezetőtől így is igen hasznos információkat kapunk mind a homok tulajdonságait illetően, mind a karbantartást tekintve.
(Némi kitérő még ennek kapcsán: első alkalommal a Bikali pályához olyan homokot szállítottak e bányából, amit vízzel átmostak. Szinte teljesen tiszta, egyenletesen nagy szemű, kvarcos anyag. Aztán megtapasztalták ott is, hogy ezt az anyagot hiába nedvesítik, hiába adnak hozzá textiladalékot, „elsüllyed benne a ló”. Így utólag, homokot cseréltek...) Ennyi személyes benyomás után végleg eldőlt az alapanyag kérdése, megkezdődött a korábban is első helyre sorolt homok szállítása.
A tervezett rétegvastagságban elterítettük a homokot, természetesen hozzá keverve a szokásos adalékanyagot. Mivel a pálya némileg a környező terepbe besüllyesztve helyezkedik el, körben szegélyként és támfalként is –akác deszkákból összeállított táblák révén- „mini lambrint” alakítottunk még ki. Az öntözésről a megrendelő egy önjáró szórófej beszerzésével szándékozik gondoskodni, mert a homok kívánja a nedvesítést!
Közös együttműködéssel épült a pálya, nyugodt a lelkiismeretem, mert szerintem lehetőségeinkhez képest előrelátóan és körültekintően jártunk el. Ezt a típusú homokot még nem használtuk korábban, de valahol mindent el kell kezdeni... Aztán, hogy a felhasznált anyagok együtt hogyan viselkednek, mennyit kell majd öntözni, milyen gyakorisággal igényli a pályakarbantartást, mennyire keményszik meg az alsó réteg, milyen lesz a pálya összhatása, az majd csak az elkövetkezendő használat során derül ki, utólag!
