Mohácsi Lovasklub
Legutóbbi jegyzetem azzal ért véget, hogy bizakodva vártam sérült lábam gyógyulását és a baleset miatt 2015. tavaszára halasztódott mohácsi szabadtéri lovaspálya kialakítását. Szerencsére úgy néz ki, hogy mindkettő sikerrel zárult.
A munkák elején meglehetősen csapadékos volt az idő, a régi pálya felszínén több helyen is tekintélyes vízfoltok jelezték a felület egyenetlenségét. A magassági felmérés meg is mutatta a hiba okát, mégpedig azt, hogy a pálya hátsó (klubháztól, istállótól távolabb lévő) része bizony sokkal magassabb volt mint az elülső rész. Még az is előfordult az itt dolgozók elmondása alapján, hogy nagyobb eső után a pálya melletti tó vízszintje olyannyira megemelkedett, hogy onnan a pályafelszín egy részét is elborította a víz. Ennek egyik oka az is, hogy ez a terület a környező terepsíkokhoz, utakhoz viszonyítva 4-5 m-rel mélyebben fekszik, mert egykor téglagyári agyagnyerő helyként üzemelt.
Adott volt tehát a feladat: hosszú távra vízmentessé, stabillá és terhelhetővé kellett alakítani a pálya talaját, szerkezetét.
Első és legfontosabb ténykedésünk az ún. földtükör kialakítása volt. Hosszú napok, sőt hetek (mert az időjárás továbbra is szeszélyes volt) teltek el, mire az új szintmagasság kialakult.
Értelemszerűen voltak olyan részek, ahonnan le kellett gyalulnunk és sokkal nagyobb volt az a rész, ahová töltenünk (szintet emelnünk) kellett.
Máshonnan ide nem hoztunk töltőanyagot, a szükséges mennyiséget a drénrendszer árkaiból kikerülő föld fedezte. A drénrendszerhez szokás szerint a jól bevált csöveket fektettük le, és ugyancsak eddigi gyakorlatunknak megfelelően zúzalékkal töltöttük meg az árkokat. A drénrendszer kivezető csövének mélységét a munkák idején is igen magasan lévő talajvíz szintjéhez igazítottuk, bízom benne, hogy jól állapítottuk meg a mértékadó szinteket!
Az árkokból és a bevágásból kikerülő föld igen változatos minőségűnek bizonyult, az egykor ide hozott, töltött homoktól az agyagon át (a régi gyár emlékeként) a téglatörmelékig mindennel találkoztunk. Egy-egy csapadékosabb nap után egészen másképp lehetett dolgozni a felületeken, voltak olyan töltött részek, ahol hosszabb ideig "gumizott" a felület, azaz a csapadék csak nagyon lassan szivárgott/párolgott el a talajból. Ezeket a részeket többször megbontva, könnyebben száradó és terhelhető anyaggal keverve tudtuk csak használható állapotvóba hozni. Szerencsére azért csak megérkezett az igazi tavasz is a jó idővel, ez sokat segített a földtükör befejező munkáinál.
Elérkezett a következő rész, mégpedig a teherhordó-vízelvezető kőágyazat készítése. Azt már az ajánlatkészítésnél is figyelembe vettem és ezt a megrendelő is elfogadta, hogy valamilyen módon az alsó teherhordó réteget meg kell erősítenünk. Erre a célra végül egy egyszerű rácsszerkezetet választottuk. A földtükör készítésénél tapasztaltak alapján ez akkor, nagyon előrelátó gondolatnak bizonyult!
A szerkezet kiterítése és a kőzúzalék betöltése elég lassú folyamat, de a terhelhetőség annak függvénye, hogy minden rész egyenletesen feszes és töltött legyen. A nagyméretű, kőanyagot kiékeltük apróbbal is, majd az egészet jó alaposan tömörítettük. Kemény. egyenletes felületet kaptunk, jöhetett rá a tényleges taposóréteg azaz a homok.
Egy kis kitérő, de a homokhoz kapcsolódik: az itteni fedelesben felhasznált (közeli helyről származó) homokról a munka során kiderült, hogy a viszonylag nagy szemeeloszlási jelleg és legfőképpen a nagy, éles szemméretek miatt, kisebesítette a lovak patáit! Be kell valljam, hogy lovas pályafutásom során ilyen jellegű problémával még nem találkoztam, de tanulni sohasem késő... Az is a tényekhez tartozik, hogy az itteni lovak egy részét nem patkolják, csak adott időközönként körmölik azokat.
Tehát megoldást kellett találni a benti gondra is, ugyanakkor olyan homok-textil taposórétegre volt szükség, mely a szabadtéri igénybevételt is bírja majd. A tulajdonos és mi is különböző csatornákon, kapcsolatokon keresztül keresgéltünk alapanyagot, amely azért szállítási költségeit tekintve még elfogadható. Némi házilagos homok-kevergetés, vegyítés eredményeként kétféle helyről származó anyagot használtunk.
Adott arányban kerültek felhasználásra, bőségesen ellátva textildarabokkal és szálakkal. Ez utóbbi, mármint a textiladalék helyi termék, amelyet egyébként is rendszeresen használunk. Hazudnék, ha bármi olyat állítanék, hogy tapasztalattal rendelkezem ezen homok alapanyagok hosszú távú használatát illetően, de tudásom, ismereteim alapján a kettő elegyítése tünt jó megoldásnak. A használat majd eldönti, hogy jól választottam-e!
Korábban már esett szó a területen fellelhető tóról. Ez utóbbi biztosítja az öntözéshez a vizet. A régi pályafelületen is működött öntözőrendszer, ezt átalakítottuk, kibővítettük, hogy a pálya nedvesítése állandóan egyenletesen biztosítható legyen. A fedelesben is kialakítottuk az automata öntözést, ott fentről, a tartószerkezetre függesztett öntözési körök adják a nedvesítést/párásítást.
Amikor az írás címét választottam, nemcsak a mi munkánk eredményeként létrejött új, emelt pályasíkra gondoltam, hanem arra is, hogy ez a lovasklub külső megjelenésében, szolgáltatásai szinvonalában, az ott dolgozók hozzáállásában, minőségi oktatólovak vásárlásával is új, magasabb szintre lépett az elmúlt időszakban. Munkavégzésünkkel párhuzamosan készült az új klubház, új szállásépület, takarmánytároló, trágyatároló és egy új istállórész is. Impozáns látvány az épületek együttese, és azt is ott tapasztalhattuk, hogy a bértartó-bérlovas szolgáltatás mellett rendkívűl nagy hangsúlyt fektetnek az iskolai és gyermeklovaglás oktatásra!!!
Az építkezés alatt is sorra érkeztek akár busszal, akár kerékpárral vagy éppen gyalogosan iskolai csoportok ahol nemcsak arról szól a történet, hogy ülj fel, "pattogj kicsit a ló hátán" és majd elmondhatod otthon, hogy lovagoltál...! Sokkal inkább arról, hogy az alapoktól (pl.: a ló anatómiaia ismeretetésével, az istálló jellegének tanulmányozásával, stb.) kezdik az oktatást, és úgy léphetnek a gyerekek is új szintre, ha már az adott feladatokhoz megfelelő ismeretekkel rendelkeznek.
Sok kitartás, elhivatottság kell majd, hogy tartani tudják a most vállaltakat, de nem lehetetlen!
Ehhez apró, fontos rész talán az új (jó?) pályatalaj is...
Raffai János
2015. április vége