az itthon”négy-évszakos”-nak nevezett taposórétegről
Megjelent a Pegazus c. lovas lap 2017. áprilisi számában
A legutóbbi téli hónapok az elmúlt években tapasztaltakhoz viszonyítva zordabbak, hidegebbek voltak. A mi éghajlatunkon ez nem szokatlan, de egy kicsit elszoktunk már attól, hogy télen „tél van”, azaz hideg és fagy… Mit tehet ilyenkor a lovas ember? Vagy behúzódik a fedeles lovardába, vagy kitalál valamit, hogy fedett létesítmény nélkül is tudjon pályán gyakorolni.
Korábbi jegyzeteimben többször említettem már, hogy szerintem itthon (szabad téren) nem lehet a címben megjelölt típusú taposóréteget kialakítani. Véleményemet eddig is kisebb felületeken végzett kísérletek alapján, tapasztalati tényekre alapoztam. A mögöttünk lévő téli időszakban lehetőség adódott a különböző „fagymentesítő” anyagokat még jobban, nagyobb pályafelületeken, „éles, igencsak téli viszonyok” között is kipróbálni.
Leginkább a textiladalékkal kevert homokréteget emlegetik négy-évszakosnak, pedig a homokhoz adagolt textiltől még nem lesz egész évben használható lovas felületünk. Sőt!
A textiladalék egyik fontos szerepe, hogy a talaj nedvességét hosszabban megőrizze! Mi is történik, amikor folyamatosan, több héten keresztül éjszakánként -15 Celsius fok körüli hőmérséklet van, és nappal sem kerül pozitív tartományba a „meleg”?! A fizika törvényeit nem tudjuk (ma még) felülírni, bizony-bizony a talajban meglévő víz (nedvesség) miatt betonkeménységűvé dermed a keverékünk! Ahonnan átvették ezt a kifejezést ott sokkal kiegyenlítettebb az éghajlat, az időjárásban nincsenek olyan szélsőségesen hideg és legfőképp hosszú „szibériai” periódusok, mint nálunk. Attól sem négy-évszakos egy pályatalaj, ha alatta megfelelő vízelvezető és teherhordó ágyazati rendszer működik. A fentebb jelzett összefagyott homokon a később ráhulló hó/ónos-eső/eső nem jut le a szivárgó rendszerhez, csak amikor már a talajban is enged szorításából az állandó fagy… Kiegészítő adalékok alkalmazása nélkül az ilyen felületek balesetveszélyesek, lovaglásra nem alkalmasak!
Milyen anyagokat tudunk segítségül hívni?
- régebbi időkben (mikor még a fedeles lovardáknak nem volt ennyire „szezonja”) sokszor alkalmazták az alom-trágyát. A keményebb fagyok beálltakor ráterítették a gyakorló felületre és a trágya erjedése/érlelődése során keletkező hő nem engedte felfagyni a borított felületet. Igaz, akkor még nem voltak ennyire speciális alépítmények és rétegrendek, drága homokféleségek a pályákon. Nem volt túl nagy gond, ha tavasszal az összegyűjtött trágyával némi homok/helyi talaj is leszedésre került, könnyű, és olcsó volt pótolni.
- Talán mondhatjuk, hogy a hagyományos „útszóró só” a múlt, hiszen hivatalosan már nem szabad használni fagymentesítésre.
- Napjainkban legelterjedtebb a kalcium-klorid és magnézium-klorid a téli fagymentesítésben. (Itthon inkább a CaCl2 terjedt el.) Ezek eredendően többféle célra felhasználható alapanyagok, az élővilágra gyakorolt „korrodáló” hatásuk sokkal kisebb az előző termékhez viszonyítva, de azért ezek is egyfajta sóféleségek. Túl nagy dózisban azért jelentkezhetnek kellemetlen tünetek a lovaknál. Ilyen lehet a pata kiszáradása, repedezése… Ezek az anyagok higroszkópos tulajdonságúak, azaz megkötik (magukba szívják) környezetük nedvességtartalmát (még a levegőét is…) és ez az elegyedés hőtermeléssel jár (exoterm folyamat), így olvasztják a fagyot. A kalcium-klorid kijuttatása során kesztyű és védőszemüveg viselése ajánlott! Mivel a fentebb leírtak azt is jelentik, hogy a vízzel korlátlanul elegyedik, egy idő után „bemosódik a talajba”, így csak időszakosan (egy-egy szezonban) tudjuk felhasználni, ezt a műveletet évenként ismételnünk kell!
- Ugyancsak egyféle alapanyag (szerves vegyület>>> többértékű alkohol) a glicerin, amely az élelmiszergyártástól a kozmetikaiparon át a robbanóanyag gyártásig sok-sok helyen alkalmaznak. Víztiszta, selymes tapintású, gélszerű állagú, édeskés anyag, enyhén mérgező. Ugyancsak higroszkópos tulajdonságokkal bír, korlátlanul elegyedik a vízzel, ezért, ha ezt használjuk a lovardákban, évente újra ki kell juttatni. Csak a gyógyszertári tisztaságú (min. 98%) anyagot célszerű használni, az annál „szennyezettebbek”, pl.: biodízel gyártás során keletkező glicerin - még egyebek mellett metanolt is tartalmaz -, veszélyes anyagnak számít!
Nézzük akkor a tapasztalati tényeket:
Az ország különböző pontjain, két lovardában a tulajdonosok a két utolsóként leírt termékekből egy-egy félét használtak. A pályák talaja, azok rétegfelépítése megegyezik, taposórétegüket ugyanaz a típusú homok adja, ugyanolyan minőségű textiladalékkal keverve.
A kalcium-kloriddal fagymentesített pályafelületet akár fedelesnek is nevezhetnénk, hiszen a nagyméretű szabadtéri pályára egy sátrat állítottak fel. Igaz, ez a műanyag-ponyvás védelem, inkább csak a fentről érkező csapadék ellen ad elegendő védelmet, az oldalfal csak lassít a kívülről érkező fagyási folyamaton. A tapasztaltakat Tárbály Attila, a nyíregyházi Timpex Ménes egyik vezetője foglalta össze:
„…Még a tényleges fagyok megérkezése előtt célszerű kijuttatni a fagymentesítő adalékot! Mi csak azután juttatunk ki adott mennyiséget, amikor már – 5-6 C fok éjszakai hidegnél megfagyott a homok. Első alkalommal nagyobb mennyiséget szórtunk ki és egy nap múlva már újra ugrásra is használni tudtuk a pályát. Mindez nagyon jól működött, addig, amíg a bent keletkezett pára, a sátortető belső síkján megjelent, éjszaka megfagyott másnap (a bent dolgozó lovasok +lovak által termelt hőtől) újra kiolvadt és lecsepegett/lecsapódott a földre. Ez azt a jelenséget idézte elő, hogy a már lovaglásra alkalmas talajra leérkező párát/nedvességet, a sós talaj magába szívta, így a kalcium-klorid felhígulva, folyamatosan (napról-napra) vesztett a hatásfokából. Ekkor újra kijuttattunk kalcium-kloridot, és ismét működött a talaj. Ezt a folyamatot mindig ismételtük, ha azt tapasztaltuk, hogy dermedni, keményedni kezd a taposóréteg, de kisebb adagokkal…„
Ez a fajta fagymentesítő anyag kb.: - 15-18 C fokig igazán hatásos, e fölött már fajlagosan sokkal több anyag kijuttatása sem ad kellő olvasztást!
A glicerinnel összehasonlító elemzést végeztünk. A vizsgált pályaterületet két részre osztottuk, az egyik részen semmilyen téli adalékot nem használtunk, a másik felén pedig fagymentesítő glicerint adagoltunk. Egyértelműen kijelenthető, hogy ez az anyag az ún. száraz hideg ellen jó, szinte bármilyen éjszakai fagyig. Azaz a kezelt részen gond nélkül lehetett lovagolni. A pályakarbantartó adapter hangjából tökéletesen érzékelhető volt, hogy hol van a határa a glicerines résznek. A kezelt felületen ugyanúgy lehetett „simítani” a homokot, mint a normál szabadtéri szezonban, a kezeletlen, fagyos részen viszont hangosan kattogott/pattogott az adapter. Mindaddig igaz ez, amíg valamilyen téli csapadék nem érkezik. Akkor ugyanis kivédhetetlenül veszít töménységéből az anyag és ezzel arányosan fagymentesítő képessége is csökken. Különösen igaz ez, ha pl.: a havat nem távolítjuk el (nem toljuk le) a homokfelületről, hanem ezen az alul még „puha”, felül hóval borított felületen dolgozunk a lovakkal, azaz beletapossuk azt a homokba. Innentől kezdve már nincs visszaút, az éjszakai hidegek ugyanúgy csonttá fagyasztják a taposóréteget, mintha semmit sem használtunk volna. A pótlólagosan kijuttatott anyag már messze nem volt olyan hatékony a fagy oldásában, csak hosszabb idő után volt némi érzékelhető javulás. Az is érzékelhető volt, hogy a tél vége felé az első enyhébb napok és némi csapadék után a glicerinezett rész sokkal hamarabb lett használható, a kezeletlen felületen pedig a még átfagyott alsó rész miatt vízfoltok jelentek meg… Erre utaltam már a jegyzet elején is, újra igazolást nyert a korábbi tapasztalás. (A kísérleti terepet ezúton is köszönöm a tulajdonosoknak!)
Azt mondhatjuk tehát összegzésként, hogy ideig-óráig tudunk eredményt elérni a segédanyagokkal a tél ellen, de ez a siker csak rövid életű és átmeneti. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy itthon a téli időszakban egyáltalán ne legyen semmiféle csapadék (hó, eső, ónos-eső, ködszitálás…). Márpedig, ha ilyen érkezik, akkor a kiadagolt fagymentesítő anyag értelemszerűen felhígul, hatásfoka csökken, és az idő előre- haladtával meg is szűnik az. A sokszori, folyamatos anyagpótlás pedig már költségek jelentős emelkedésével jár. Nem biztos, hogy néhány év alatt egy „olcsóbb” fedeles árát nem szórjuk így ki………………… a szabadtéri pályára! Azért lebeszélni sem szeretnék senkit a hideg időjárás elleni, ilyen jellegű küzdelemről, csupán megosztani szándékoztam a tapasztaltakat!
Raffai János
2017. március vége