Megjelent a PEGAZUS című lovas újság 2016. augusztusi számában:
Gyermek és fiatalkori éveimben gyakran találkoztam különböző gyárak, üzemek, tsz melléküzemágak területén ezzel a felirattal: TMK műhely. Amikor egyszer rákérdeztem a rövidítésre, a szaki-bácsi büszkén mondta, hogy Tervszerű Megelőző Karbantartás a titok nyitja. Társadalmi viszonyok változhatnak, a technikai fejlődés töretlen, mégis ma is ugyanúgy aktuális a tartalom, és ez a lovaspályák taposórétegének gondozása során is igaz!
A lovas létesítmény működtetésének céljai, okai elsősorban az emberek szempontjai szerinti irányból közelítik a dolgokat, pedig a lovast a hátán cipelő állat igénye is érdemelne némi figyelmet!
Az vitathatatlan, hogy a ló annak örülne leginkább, ha hatalmas füves legelőkön kóborolhatna, legelészhetne egész nap, és nem egy számára viszonylag szűk bokszban vagy szerencsésebb esetben, karámban kellene várnia, hogy gazdája/lovasa ráérő szabadidejében meglátogassa, mindenféle súlyokkal, szíjakkal teleaggassa és a hátára is nehézkedjen. Mindeközben még a legkülönbözőbb (a ló számára) idegen mozdulatsort is elvárnak tőle némi jutalomfalat ellenében!
Ha már rávesszük társunkat, hogy bennünket igényeink szerint kiszolgáljon, tegyünk meg mindent mi is, hogy az adott körülmények között a ló is jól érezze magát a közös munka során! A sok más szempont mellett rettentően fontos a jó taposóréteg kialakítása és annak folyamatos, minőségi fenntartása, ápolása!
Azokon a helyeken ahol volt szerencsénk pályát/taposóréteget kialakítani, mindig kiemeltem és hangsúlyoztam, hogy az építés csak egy része a folyamatoknak. Az előkészítő és tervezési szakasszal együtt a kivitelezés (relatíve) gyorsan véget ér, és a kialakult új, jó körülményeket onnantól illik megfelelő szinten tartani!
Semmit sem ér tehát, ha egyszeri, nagyobb értkű beruházással létrehoz(at)unk valamit, majd úgy gondoljuk, hogy ez innen már magától is "eldöcög", hozza nekünk a bevételt anélkül, hogy továbbra is kellő időt, energiát fordítanánk a kezelésre.
Nézzük mire is kell figyelnünk, hogy ne ablakon kidobott pénz legyen az építés végeredménye.
A ló lábainak szerkezete egyértelműen a füves felületeken való mozgáshoz alakult. Ma is ez lenne a legideálisabb a ló számára, mert egy kellően tömör, sűrű (a ló legelésével igen-igen rövidre rágott) gyepfelület jó gyökérzettel elég teherbíró, rugalmas. Nyilván sok-sok összetevője van annak is, hogy mennyire strapabíró egy fűfelület (altalaj minősége, nedvesség a talajban, a gyepet alkotó fűfajták tulajdonságai, stb., …), de csak egy-két alkalommal tudunk ugyanazon a felületen végigmenni lóval anélkül, hogy az élő talaj-szervezetben maradandó kárt ne okoznánk, magyarán ki ne taposnánk a füvet! Ezért is szorult kicsit hátrébb ez a lovagló felület, mert egy-egy verseny után hosszabb időre van szükség a regenerációra, azaz a felülvetésre, fűfélék meggyökerezésére, sűrűsödésére, megerősödésére, hogy újból használható legyen. Vannak azért itthon is tradicionális lovas helyszínek, ahol mind a mai napig ilyen a versenypálya talaja, pl.: Kiskunhalas. 2016-ban kertész kollégám végezte a gyep rehabilitációját, feltöltötte, kiegyengette a felület egyenetlenségeit, tápanyag pótlással, magvetéssel, bedolgozással, hengerezéssel segítette elő a füves talaj megújúlását. ((A bemelegítésre szolgáló, fokozottan terhelt felületet azonban 2015 tavaszán már Ők is átépítették minőségi rétegrendű textil-homokfelületté…))
És akkor el is jutottunk oda, hogy szerte a nagyvilágban és itthon is a homok alapú taposórétegek terjedtek el leginkább. Ennek okai elsősorban, hogy: talán korlátlan a hozzáférés, könnyű kezelhetőség (akár az építés, akár a gondozás idején), terhelhetőségét, ruganyosságát illetően a leginkább közelít a gyepes felületekhez, de időtállósága szinte végtelen. Nyilvánvalóan a földtörténeti fejlődés során a különböző körülmények között létrejött, így a homoknak nevezett ásványok is, eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek még kis területeken belül is, de kémiai alkotóelemeik hasonlóak. Különböző adalékanyagok bedolgozásával (textiladalék, gumiőrlemény, víztartó gél, wax, stb.) igyekszünk még javítani a taposóréteg tulajdonságait, de a lényeg a homok.
Kis hazánkban is számos helyen lehet érvényes engedélyekkel működő (!!!) bányát fellelni, amelyek alapanyagot biztosíthatnak a lovas-pályához. Nem biztos azonban, hogy a hozzánk legközelebbi anyagnyerő hely adja a legideálisabb megoldást a taposóréteghez.
-Sok mindent meghatározhat a kiválasztásnál, hogy néhány lóval, csak saját használatra szánjuk a pályát, vagy nyitott lovardaként sokan, sok lóval veszik igénybe különböző szakágakból a talajt. Minél nagyobb a pályafelület napi terhelése, igénybevétele értelemszerűen annál jobb tulajdonságú homokot célszerű felhasználni!
-Természetesen a pénzügyi lehetőségek, alapanyag beszerzési árak és nem kevésbé a szállítási költségek is igen jelentős szempontként merülnek fel, mert ez utóbbi ma a legnagyobb tehertétel!
-Pályaszerkezet rétegrendje, felépítése: Saját (némi keserű) tapasztalat alapján jelzem, hogy a fedeles és szabadtéri talajokat másképpen kell előkészíteni, más-más anyagot használni és másképpen gondozni, kezelni! A fedeleseknél gyakran előforduló probléma pl.: a túlzott betömörödés, keményedés. Ennek egyik oka, hogy a téli időszakban, amikor a szabadtéri pályákról beszorulnak a lovasok a fedelesekbe sokkal hatványozottabban terhelik a taposóréteget. A kinti pályák általában sokkal nagyobb felületűek, akár több is van belőlük, még esetleg külön futószárazó kör(ök) is, ahol így sokkal egyenletesebben eloszlik a lovasok létszáma. Télen viszont ugyanazok sokkal kisebb helyen igyekeznek mindent ugyanúgy véghezvinni, mint szabadtéren. Nyilvánvaló, hogy a kinti pályáknál valamilyen szinten foglakozunk a felesleges víz elvezetésével, figyelembe vesszük a helyi domborzati, éghajlati elemeket és ehhez is alakítjuk a rétegrendet, bent sokkal egyszerűbben kialakítható a lovagló felület. Csakhogy az a fajta homok, ami odakint esetleg „tökéletesen” működik, bent már nem biztos, hogy egymagában elegendő!
-Korábban említettem, hogy olyan bányából szabad csak homokot beszerezni, ami hivatalos engedélyekkel működik. Ez ma már az itthoni „EKÁER” időszakában kifejezetten fontos. Az sem elhanyagolható, ha esetleg utólagosan szükségünk lenne még ugyanolyan homokra, fellelhetjük-e még a korábbi bányát! Pl.: a szerves anyagok leszedésekor, valamint a munka végeztével a lovak a patáikkal visznek el homokot, ezáltal lassan, de folyamatosan csökken a taposóréteg vastagsága. Igénybe vételtől függően 2-5 évenként szükség lehet homok (és textil) pótlására, frissítésére.
Sokan nem gondolják végig, de a megfelelő alapanyagok kiválasztása is része már a karbantartásnak, mert ezek meghatározzák a később végzendő rendszeres feladatok jellegét, gyakoriságát.
Napi feladatok:
- Van tehát egy homok alapú pálya-taposórétegünk (körkarámunk, jártatógépünk), melyet napról-napra (közel) azonos állapotban kell tartanunk a gyakorlás/verseny számára. Ahhoz, hogy ez az anyag jól működjön "lovas-talajként", kulcskérdés a megfelelő nedvességi állapot, a VÍZ! Csak meghatározott víztartalom mellett mutatja azokat a tulajdonságokat (megfelelő tapadás, "szilárdság") ami miatt szívesen használjuk, így az sem jó ha túlságosan sok nedvesség van benne, de az sem ha kiszárad. Bővebben nem estt szó eddig a rétegrendekről, de a helyi altalajhoz kell igazítanunk a pálya szerkezetét és szükség esetén szivárgó (drén) rendszer kialakításával biztosítani a felesleges víz elvezetését! A hiányzót viszont öntözés révén pótolnunk kell, akár napi rendszerességgel, és a pályafelületen egyenletes kijuttatásban! Ma már nem számít újdonságnak a lovardákban sem az automatizált öntözőrendszer, ezek igen-igen megkönnyítik az egyik legfontosabb feladat elvégzését, hiszen a beállított adatoknak megfelelően pontosan, és a kívánt rendszerességgel öntöznek.
A már említett különboző adalékanyagokat is azért keverjük (részben) bele a homokba, hogy minél hosszabb ideig megtartsa a nedvességét. Viszont a száraz textiladalék falysúlyánál fogva könnyebb mint a homok, "felugrik" a felszínre és nem segít, inkább kedvezőtlen... Mindemelett a szél is "szépen elterítheti" a pályán kívűl, és az érdekes látvány...
A homokszemek egymáshoz tapadását a víz mellett elősegíthetjük ún. "wax" anyagokkal is. Ezek a vazelin félék olaj származékok, melyekkel egyszeri kezeléssel hosszabb időre biztosítható a jó tapadóképesség víz nélkül.
- Mivel a pályafeületen egy-egy napon több ló dolgozik, a homokban patanyomok, kisebb nagyobb mélyedések, egyenetlenségek keletkeznek. Ezeket "simító" adapterekkel tudjuk megszüntetni, kiegyengetni a taposóréteget. A jobb minőségű, textiladalékos pályákhoz már nem igazán jó az egyszerű mg-i borona, itthon is több gyártó kínál olyan darabokat, melyek alapvetően 3 elemből áll: van egy rugalmas "fésűsor" amely lazítja, részben kiegyengeti egyengeti a homok-textil keveréket, utána található egy simító léc, majd következik egy henger. Ez utóbbi lehet rácsos, gumis, vagy tömör fém. Nagyon betömörödött taposórétegnél a fésük helyett lazító kapákat (rugalmas felfüggesztéssel) is lehet alkalmazni. Ezek együttesen biztosítják a jó pályától elvárt egyenletességet, rugalmasságot és tömörséget. Az adaptereket valamilyen vontató eszközzel mozgatják. Arra vigyázzunk, hogy a vontató mindig keskenyebb legyen az adapternél, ugyanakkor elég (ló)erővel/tömeggel rendelkezzen a vontatáshoz/kiemeléshez. Ügyeljünk arra, hogy a vontató kerekei a kanyarokban ne "vágják fel" felületet, ne menjünk az eszközzel túl gyorsan, és alkalmanként más és más irányban végezzük a karbantartást.
- Soha ne kezdjünk azonban úgy dolgozni az adapterrel, ha előtte nincs letakarítva a felületről a keletkező trágya, esetleg növényi lomb, vagy más idegen anyag!!! Az esetlegesen bedolgozott korhadó anyagok a pálya homokját eltömítik, érezhető szagokat árasztanak, kifejezetten károsak a pálya minőségére!
Heti/havi tennivalók:
- A jobb adapterekkel a széleknél, rövid olalaknál, kanyaroknál kialakuló nagyobb felületi egyenetlenséget is ki tudjuk küszöbölni (járás nyomvonalából a szegély ((vagy lambrin)) irányába tolódott anyagot), ha nincs ilyenünk, marad az alkalmankénti kézi lapátolás (heti, de legalább havi rendszerességgel mindenképpen el kell végezni)! A kimélyülő nyomsáv mutatja, ha elhanyagoltuk a taposóréteg gondozását:
- Annak függvényében, hogy honnan vesszük a vizet az öntözéshez, érdemes adott időközönként a kút/víztározó/vízhálózat állapotát is szemügyre venni. Előfordulhat olyan is, hogy mondjuk az öntözőkút hozama a nagy nyári szárazságok idején lecsökken. Automata rendszernél ilyenkor a vezérlő egységnél van lehetőségünk a módosításokra, akár olyanra is, hogy késleltejük az egymás után következő öntözőfejek működését, hogy a kút kellően feltöltődhessen közben.
- Bár nem a taposóréteg kifejezett részei, de a pálya egyéb tartozékait (szegélyek, korlát/lambrin, padok/lelátók, világítás, vagy akár a "pályasimító" egységet, vontatóeszközt) is vegyük időnként szemügyre, ellenőrizzük állagukat.
Többhavi vagy évente/több-évente végzendő munkák:
- A korábban említett szükség szerinti homokpótlás.
- Adott időközönként érdemes az egész taposóréteget precízen újra kiszintezni, ellenőrizni a homokréteg vastagágának egyenletességét, és szükség szerint a kiigazításokat elvégezni. Ezt érdemes tényleg hozzáértő szakemberre bízni...
- Egy gondolat erejéig szóba került a talaj betömörödése. Ennek ellenszere lehet az időnkénti teljes vastagság gépi átforgatása (ez leginkább beton aljzatú fedeleseknél vagy "rácsos" szabadtéri pályáknál jöhet szóba). Másik lehetőség, hogy ún. "rotációs kapával" forgatjuk, keverjük és lazítjuk meg a homokréteg adott vastagságát.
- Az öntöző (rendszer) téliesítése ill. tavaszi beüzemelése.
- Fagymentesítés. Különösen fedelesek esetében szükséges és bizony fontos feladat. Nagyon sokszor ugyanis olyan a "téli lovarda" épületszerkezete, ami kifejezetten elősegíti a taposóréteg nagy hidegben történő felfagyását! Pedig éppen azért épül(ne), hogy ott télen is gond nélkül lehessen dolgozni a lovakkal! Szóval a fentebb említett beton aljzatú fedeleseknél különösen figyelni kell, de a fémszerkezetű (trapézlemez), vagy beton pengefalas létesítményeknél is jelentkezik a probléma. Mert amikor kint megfagy az építmény körül a természetes talaj, a hideg szinte akadály nélkül (a beton és a fém sem igazán nevezhető hőszigetelő anyagnak) befelé is áramlik és a benti nedves homok gond nélkül megfagy legalább a járások vonalában.
Ha már ez szóba került... Itthon sokszor kérnek tőlünk szabadtérre "négyévszakos" taposóréteget. Tisztelettel jelentem, mi ilyet nem tudunk a hazai éghajlat mellett! (aki tud az előtt megemelem a nemlétező kalapomat!) Nincs az a textiladalékos, -kalciumkarbonátos, -glicerines, -waxos, vagy bármilyen más adalékos taposóréteg ami a téli több hetes -15; -20 fokos hidegben meg ne keményedne! Talán csak a homok nélküli, 100 %-ban vastagabb, kárpitszerű textilből álló ún. "reit-tex" jellegű pályák kivételek, de azok nem kifejezetten profi igénybevételre (pl.: díjugratás) méretezettek! ((Olyat nyugodt lelkiismerettel merünk vállalni, hogy esős időben is használható marad a pálya, lásd a Nemzeti Lovardában júl. 17-én véget ért nemzetközi nagydíj, de ez nem ún. „all weather footing” talaj!))
Mindenkinél más és más szempont vezérli a lovarda működ(tet)és rendszerét, a fentebb felsoroltak csak gondolatébresztő szempontok, részei a nagyobb egésznek. Amennyiben azonban ez a darab nem jól működik, azt a lovaink és lovasaink is megérzik és előbb utóbb valamilyen módon jelzik felénk! Ne várjunk addig amíg erre sor kerül, mindenki jobban jár némi előrelátással (tervezéssel), előre-gondolkodással!
Raffai János
2016. július vége
www.miveskert.hu