Amikor a Tattersall régi füves pályájának átalakításán dolgoztunk, mindig úgy haladtunk előre, hogy ellenőrző próbáknak vetettük alá a beépítendő anyagokat. Tavaly ősszel érkeztünk el oda, hogy az első réteg homok-textil keveréket ráhordtuk az alépítményre.
Vissza az előzményekhez:
Lépésről lépésre, megfontoltan: a Tattersall füves pályájának átalakítása 1. rész >>
Tovább a folytatáshoz:
Befejező lépések... avagy a Tattersall régi füves pályájának átalakítása 3. rész >>
Ez a réteg télen szépen megülepedett, összetömörödött. Már csak azért is, mert a pálya karbantartásáért is felelős Gasser Gábor (Guszti) úr nagyon szívén viseli e feladatot, és amikor csak lehetett, hengerrel és simítóval még rásegített a természet munkájára. A jó idő beköszöntével végre a lovasok is birtokba vehették a pályát, de csak idomító jellegű képzésre volt lehetőség az elején, ugrásokról akkor még szó sem lehetett! A sok-sok pontszerű terhelő patkónyom tovább keményítette a felületet. Terveinknek megfelelően aztán március vége felé egy vékonyabb, kiegyenlítő réteget adtunk a pályának.
Arra viszont nem nagyon számítottunk, hogy a szeles, de csapadék nélküli időben már ekkor öntözni kell?! Ez a réteg még alig pihent meg, amikor másnap, azaz március 23-án egy öttusaverseny keretében mindjárt ugrólovak terhelték a felületet. Szerencsére a taposóréteg jól vizsgázott, gond nélkül lezajlott a verseny. Azért szokásunk szerint „orvosi konzíliumra” jöttünk össze a verseny után, hogy értékeljük és elemezzük a tapasztaltakat. Az egész felületre egy helyről, a keverési ponttól hordtuk sugárirányban az első, de a második réteget is. Értelemszerűen a keverő közvetlen környékét tapostuk a kisgépekkel legjobban, míg mondjuk a büfé felé eső saroknál kevésbé jártuk meg.
Ebből adódóan a középen lévő gerincvonaltól az istállók felé eső oldal összességében némileg lazábbnak mutatkozott. Ez azonban nem akadályozta a további, folyamatos használatot, innentől kezdve szabad volt az ugrás is… Április elején a díjugrató utánpótlás válogatott „összetartáson” próbálta ki az új taposóréteget. Az egyik leányzó lova valamiért nem szívlelte a vizes árkot, jó néhány „satuféket” bemutatott előtte, de szerencsére a taposóréteg jól vizsgázott…
Újra a csendesebb hétköznapok következtek, majd április 21-22-én díjugrató minősítő versenynek adott helyszínt a Tattersall. A két napon közel 800 start volt a lovasok részéről. Ez már igazi próba a talaj számára!
Az előkészítés, a pálya verseny közbeni karbantartása alapos, minden igényt kielégítően korrekt volt.
Meg is jegyezte Gasser úr felé egy résztvevő, hogy teljesen külföldön érzi magát, mert nagyon jó a taposóréteg, mert folyamatosan dolgozik a szünetekben a henger, a borona, és az új, (próbán lévő) locsoló eszköz. Ez utóbbit eddig magam sem láttam még, de arra a célra, amire szánják, tökéletesen megfelel. Azaz a verseny közbeni, a taposóréteg felső 3-4 cm-es rétegének szükséges „frissítő” benedvesítésére az egy tartálynyi víz pont elegendő, és a traktor is könnyen mozgatja az akadályok között. Ez alapvetően egy „hígtrágyaszóró gép” melyből egy szivattyú préseli ki a folyadékot és a kilépő vízsugarat egy fém „tányér” porlasztja. Oldalról nézve a szóráskép a páva nyitott farktollait idézi. Természetesen itt tiszta tartályból víz permetezésére került sor…
A verseny egyik szünetében most is elemeztük a tapasztalatokat és alapvetően jónak ítéltük a taposóréteget. A felhasznált finomszerkezetű, tiszta „üveghomok” jellegéből adódóan azonban a napsütés és az ugrások okozta „felületi töredezés” miatt „relatíve” könnyen kiszárad a legfelső réteg. (Ezért kell verseny közben is nedvesíteni…)
Mivel nincs elválasztó műanyag rács a taposóréteg és az alépítmény zúzottkő rétege között, legjobban attól féltünk, hogy esetleg felszínre kerül a murva. Nem volt ilyen, szerencsére a taposóréteg jól vizsgázott… Maradéktalanul elégedettek azonban sosem lehetünk, mert az ellustuláshoz vezetne. Ismerünk jelenleg is többféle anyagot, mely tovább „selymesítheti” a taposóréteg homokját, de még „alkudni kell rájuk”, (ez Fábiáncsics Gábor úr reszortja…) hogy a tervezett nyári nemzetközi verseny is gond nélküli és sikeres legyen! Ezen is dolgozunk mostanság…
