2009 őszén, Budapesten - eltérő helyszíneken és szervezői gárdával - két lovas tematikájú rendezvény is volt rövid egy hónapon belül. Mindkettőn részt vettünk kiállítóként, amolyan piacfelmérési szándékkal. Attól most eltekintenék, hogy a szervezők stílusát, hozzáállását, rátermettségét, munkáját elemezzem, pedig lenne mit ecsetelni… Számunkra sokkal fontosabbnak tűnik egyrészt, hogy a hazai lovas társadalomban van-e már megfelelő igény pályaépítésnél a minőségi anyagok használatára, másrészt hozadékként lesz-e nekünk belőlük megvalósítandó munka!
Röviden összefoglalva: az igény meglenne, de a pénztárca még nem mindenütt bírja el! Nagyot lendíthetnek ezen az uniós pályázati lehetőségek, mellyel egyre többen élnek! A magam szempontjából is, sok sikert hozzá…!!!
Kicsit bővebben: Azok a látogatók, akik már jártak különböző nemzetközi helyszíneken (versenyzők, edzők, lovas szervezetek képviselői…) „teljesen képben vannak”, jól érzékelik a pályaszerkezet egymásra épülő rétegeinek mibenlétét és fontosságát. Több lótenyésztőtől, díjugratótól is hallottam már, hogy elmegy egy-egy aktuális versenyre és a helyszín megismerése, a pálya állapota alapján dönt, hogy indul-e? Mégpedig a versenyen, vagy éppen hazafelé…! Ma már nem nagyon kockáztatják egy-egy nagy értékű ló egészségét a rossz pályaviszonyok miatt! Sokan azonban még bizalmatlanok, nem hiszik el, hogy itthon is tudunk olyan anyagokat beszerezni, előállítani és felhasználni, mint a külföldiek. A kivitelezésről hasonlóan… 2009 elején a Nemzeti Lovarda üzemeltetését átvenni szándékozó alapítvány egyik prominense ajánlatot kért tőlem a füves pálya átalakítására homok-textil keverékre. Megnéztem, felmértem a helyszínt, beszéltem az ott dolgozókkal a helyi viszonyokról.
Annak rendje és módja szerint több változatban elkészítettem és eljuttattam a költségvetést, ismertetve az általunk használt anyagok típusát is, és hallgatás… Tavasszal az esseni lovas kiállításon a pátyi Bellandor pályához rácsot szállítóktól kaptam az információt, hogy direktben megkeresték Őket a Tattersalból, mondván drága voltam…
Amikor az új vezető megkapta kinevezését, rövid telefonos beszélgetésben, majd (a gratuláció mellett) bemutatkozó levélben kértem, ha bármely pálya átalakítására sor kerülne, legalább kérjenek tőlem is ajánlatot. Ősszel ismét rövid információkérő telefon, amikor is nem szó szerint, de valami hasonló a beszélgetés lényege: „… azért nem is kerestek itthoni kivitelezőt, mert nekik olyan cég kell, akinek több ezer négyzetméter referenciája van már…”, így végezte a feladatot az itthon sokat dolgozó osztrák (szlovákiai magyar) érdekeltségű cég. A maguk szempontjából nyílván igazuk van…!!!)))
Beszélgettem több olyan családfővel is, aki aktívan versenyző csemetéje jövője miatt volt kíváncsi a lehetőségekre és akár otthoni kisebb pályájuk átalakítását is fontolóra veszi a célok elérése érdekében. Mások, akik - nagyobb részben üzleti megfontolások alapján is – komolyabb beruházás előtt vagy közben vannak bizony el-elcsodálkoztak azon, hogy a jó pályatalaj kialakítása sem csak abból áll, hogy elsimítjuk géppel a terepet és mehet rá a homok… Járt nálunk olyan, aki megvett egy csarnoképületet és azt gondolta, fedeles lovaspályát alakít ki benne. Erősen elmélkedett, amikor szóba került, hogy a betonaljzat bizony nem túl jó a homok alá!
Előkerült egy olyan kérdés, amely számomra is új, megoldandó problémakört takar. Többen ugyanis az ország olyan részéből érkeztek, ahol maga az altalaj is homok. (((Én is Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyéből származom ahol annak idején a nagyapám lőcsös szekerének vékony, fémabroncsos kereke teherrel megrakottan igen könnyen tengelyig mélyült a laza homokban. Akkoriban hajnalonként a tanyatelepülésen összegyűjtött tejet szállította lovas fogattal a közeli faluba, és igen gyakran elkísértem, hogy én lehessek a kocsis (hajtó).
A sportcsarnokbéli kiállításon találkoztam ma is ott élő és gazdálkodó ismerőssel és fiával, akik fogathajtó sportot űznek! Bocsánat, hogy ilyennel terhelem a nagyérdeműt, de előjöttek az emlékek…))) Ma már a főváros mellett (budai oldal) élek, ahol más összetételű és más tulajdonságú, jobban tömöríthető, terhelhető a környéket jellemző (agyagos) altalaj. Szembesültem azzal, hogy eddig erre problémára nem is koncentráltam eléggé, pedig az ország talán nagyobbik részén lelhető fel ilyen adottság! Mi a teendő, mi a járható út, kell-e, érdemes-e ilyen helyre azokat a rétegeket beépíteni, mint másutt?
Mitől nem süllyed majd bele a mélybe (néhol több méter vastag a „meszes vagy savanyú homok” réteg) az egész szerkezet, érdemes-e máshonnan a taposóréteghez homokot hozni (tengerbe vizet hordani…?), mitől lesz az itt jobb? Szükség van-e itt a drénezésre?
Szóval sorjáznak a kérdések, és én erős elszántsággal kísérletezem, keresgélem a használható megoldásokat, hogy azokat kipróbálva tudjak érdemi javaslattal előállni! Sok még a tenni- és tanulnivaló, de egy nagyon egyszerű lehetőség mindjárt adódik is. Hiszen itt van a textiladaléknak a szálas része, amihez hasonlót alkalmaznak többek között a betonaljzatoknál, hogy az ne repedezzen meg! Ha nem is betont kell készítenünk, de egy kevés cementtel és szálakkal átkevert, tömörített réteg sokat javít a terhelhetőségen! Mindenképpen próbaanyagot kell készíteni, hogy tudjuk, mennyi cementet szabad használnunk!!! Ez a „massza” már akár 5-10cm vastagságban is alkalmazva, megkeményedve (kiszáradva) sokkal strapabíróbb alsó réteg lehet, ugyanakkor változatlanul vízáteresztő marad! Természetesen vannak más lehetőségek is, például az ú.n. geo-rácsok, geo-cellák használata, szintetikus, permetezhető felületmegkötő adalékok… stb., de ezek itthoni alkalmazása még nem nagyon elterjedt.
Számos helyszínen jártam, - kivitelezési ajánlatadás miatt – melyek adottságaikban teljesen eltérőek! A különböző helyszíneken tapasztaltak arra ösztönöznek, hogy néhány alapvető dolgot még egyszer kiemeljek:
Amikor a homoknál azt mondjuk, hogy minél nagyobb kvarctartalma legyen, az nem egyenlő a kavicsbányászatból kimosott 0/1, 0/2 vagy 0/4mm szemszerkezetű anyaggal! Több helyen is jártam, ahol ilyennel találkoztam, higgyék el, ez nem jó megoldás! Az a „homok” a víz mosó-tisztító munkája miatt gyakorlatilag semmiféle tapadást segítő „szennyező anyagot” nem tartalmaz, ráadásul az egészen apró szemek a rostáláskor „eltűnnek”… „A homok anyaga igen sokféle lehet, de a kvarc az összetett kőzetek ásványi elegyrészei között a legfontosabb szerepet játssza és legerősebben áll ellen a mállásnak, a törmelékek között a leggyakoribb és így a homoknak is legközönségesebb anyaga a kvarc.
1. kvarchomok: ritkán egészen tiszta kvarc-szemek tömege, rendesen van 2-20% egyéb ásványi törmelék is, nevezetesen csillámföldpát, mész (mész-homok, csillámos homok)
2. dolomit-homok, glaukonit-homok: glaukonit-szemek keveréke kvarccal
3. magnetit-homok: túlnyomóan titán tartalmú magnetit-szemek keverve kvarc-,
csillám-, angit-, olivin-szemekkel
4. arkoze-homok: gazdag földpáttartalommal
- A homok szemcséi a 2 mm - 0,063 mm átmérő intervallumba (szemnagysági fokozatba) esnek.
- Az iszap szemcséi a 0,063 mm - 0,002 mm átmérő intervallumba (szemnagysági fokozatba) esnek.
- Az agyag szemcséi a 0,002mm-nél kisebb szemnagysági fokozatba esnek.
- A lösz szemcséi a 0,01 mm - 0,05 mm átmérő intervallumba esnek….” (forrás: Wikipédia)
Az alábbi képen látható anyagot egy fedeles pályán cserélnünk kell teljes egészében, egyrészt azért, mert kicsit túl vastagon, 15cm vastag rétegben terítették. Nagyon precízen hozzákeverték ugyan a textiladalékot (rotációs kapával), de az altalaj előkészítőtlensége miatt a kapa az alsó rétegbe is bele-bele kapott (felkeveredett a nyers talaj is…)! Hiába öntözték, hengerezték folyamatosan nem állt össze olyanná amilyennek szerették volna…
Önmagában a legjobb textiladalék sem segít egy rossz vízháztartású pályafelületen! Az adalék nem tud csodát tenni, csak segít bizonyos (taposóréteg) tulajdonságok javításában! (Nagyhírű lovasíjászunk is kipróbálta már a vágott darabokat, csapatával járt standunknál. Tőle is azt hallottam, hogy hasznos és jó az adalék!) A „láposodást”, pályán felgyülemlő „mocsarat, tavacskákat” azonban nem szünteti meg, mert nem arra találták ki, a terepalakítás, vízrendezés más téma…
Még az adaléknál maradva: Az adalék (legalábbis amit mi használunk) vágott darabokból és szálak elegyéből áll. A finom, vékony szálak nagy felülete segít a tapadásban, ehhez a polipropilén, poliészter szálakat „megtépik”, vattaszerűvé alakítva. Nem biztos azonban, hogy mindenütt a legmodernebb pályakarbantartó géppel végzik a felületek kezelését. Javaslom, hogy ahol hagyományos boronaféléket használnak, inkább eredeti formában, általam csak „cérnaszálnak” nevezett anyagot kérjék a vágott darabok mellé.
Egyrészt a kijuttatása, bedolgozása is egyszerűbb, másrészt a karbantartó eszköz nem gyűjt belőle csomókat, harmadszor pedig a szálak előbb-utóbb ugyanolyan finommá bomlanak a használat során, mint a gyárilag tépett anyag…
Még mindig az adalékhoz: Az egyik német pályaépítő cég honlapján most láttam, hogy kifejezetten tartózkodik az ú.n. négy évszakos pályákhoz („allwetter reitplätze”) a szőnyegdarálékól készült adalék alkalmazásától!? ((Az általam fentebb korábban említett külföldi cég ezt használja.)) Nem állok még olyan ismereti szinten, hogy érdemben állást tudjak foglalni, megalapozott-e a vélemény!
Nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy a legjobb homok és textil adalékanyag is elveszíti kedvező tulajdonságait, ha teljesen kiszárad! Ilyen állapotban az adalék a könnyebb fajsúlya miatt biztosan a felület tetején marad, nem lehet beledolgozni a homokba. A taposóréteg nedvesítéséről nem feledkezhetünk el! Öntözés, nedvesítés ügyében előre gondolkodjunk, és csak az után cselekedjünk, hogy elkerüljük a későbbi kellemetlenségeket…
A pályákhoz használt műanyag rácsokat nagyon szeretnék a lovasok, de drágának találják. Többször is kérdezték, ha van itthon mintadarab miért nem gyártatjuk? Több oka is van, de legfontosabb, hogy ezek szabadalommal védett termékek!A gyártók, pályaépítők tőlünk nyugatabbra 20-30-40 éve kutatnak, kísérleteznek a pályaszerkezetekkel, nem véletlenül váltak ezek az anyagok olyanná amilyenek! Aztán, az itthoni előállítás sem lenne olcsóbb, 2008 nyarán sok lehetőséget sorra vettem, nem az volt a legkedvezőbb…
Nekünk is végig kell mennünk az igényesebb lovaspálya építő út kezdeti, rögös részén, és érdemes nemcsak a hibákból okulni, hanem a mai kor adta lehetőségeket is kihasználni! Ehhez is, és más terveikhez sok sikert mindenkinek az új évben!
