Sejtettem és éreztem, hogy folytatása lesz e témakörnek, mert… Amiről szót ejtettem, az csak egyfajta lehetőség a pálya talajának nedvesítésére, mégpedig fentről történő, -a természetes csapadékhullást utánzó- „esőztető öntözés”. Abból is csak az egyik módozat. Nézzük sorban, mit is alkalmazhatunk még: A hagyományos tömlős-kézi locsolgatás talán már-már a múlté, azzal érdemi eredményt nem lehet felmutatni a lovaspályánál. Ezen talán itthon is túllép(he)tünk. Létezik a tömlős öntözésnek némileg gépesített eljárása, amikor vagy a víznyomás révén, vagy egy motor (szivattyú) segítségével kisebb-nagyobb öntözőkocsi halad végig a pályafelületen. Van, amelyik dobrendszerre tekeri a tömlőt, és van, mely ezen csúszva tartja irányban magát. Költségtakarékosabbak, mint a rejtett, süllyesztett rendszerek, de felügyeletet igényelnek, és a pálya használatát némileg gátolják.
A (rejtett) esőztető rendszerek lényege mindenütt, a kialakított csőhálózat és a kapcsolódó szórófejek. Legutóbb e tárgykörben a talajsíkból (adott felületekből) kiemelkedő majd a víznyomás megszűnésekor rugó segítségével visszahúzódó „rotoros” típust említettem. Aztán, hogy ezek a fejek hová is vannak elhelyezve, az már csak tőlünk függ. Meg még az is, hogy mennyire van időnk felügyelni a működést és egymás után nyitogatni a csapokat, vagy „automatizáljuk” a kapcsolási folyamatot. Szabadtéri pályáknál illetve a fedeles csarnokokban is többféle lehetőség kínálkozik, álljon itt néhány külföldi kép erről. Még március közepén jártunk lányommal az esseni Equitana kiállításon, onnan az információs anyagok.
Még mindig az esőztetésnél maradva használhatunk felszín felett működő ún. „vízágyút” is. Előnyük, hogy igen nagy távolságokra képesek szórni. Hátrány lehet, hogy ehhez méretezett nagy átmérőjű csőrendszer és víznyomás szükségeltetik. Egy jól kialakított korlátrendszerrel kombinálva nem képezhet akadályt a pálya használatában, működtetése kézi vagy időkapcsolós módon szintén megoldható.
Az automata rendszernek nemcsak az időkapcsoló a lényeges eleme, hanem legalább ennyire fontos az ún. mágnes szelep! Ez utóbbi a tényleges víznyitó ill. záró szerkezet, a vezérlő csak elektronikus jeleket küld adott időpontokban… (Július utolsó hétvégéjén a Pulai Lovaspark versenyén jártam, ott is ilyenek működnek.) (((Egyébként meg, remek az új pálya talaja… és rendkívül örült a szívem, mert évekkel előbb telepítettek növényzetet és csak aztán építkeztek…)))
Amiről idáig szó esett, belső és külső térben egyaránt használatos mód. Fedeleseknél alkalmazható az esőztetés speciális módja az egészen finom, ködszerű cseppképzés, „párásítás”. Itt ugyanis nem áll fenn az erős légmozgás veszélye, ami elvihetné a porlasztott vizet. Egyelőre ezek működéséről csak annyit tudok jelezni (mivel nem volt még alkalmunk szerelni), hogy szükség van keretrendszerre a fedeles (tető) tartórendszerénél, fentről, nagyon apró cseppkijuttatás történik. Az apró cseppeket a kis nyílású fúvókák biztosítják. Gyártó, telepítő válogatja, hogy a tartószerkezet mozog, és egy sor fúvóka végigcsúszik a pálya felett, vagy fixen elhelyezett szórófejeket alkalmaznak.
Viszonylag kevés vizet használ el a rendszer, igen jól megköti a port, nyáron nagyon jól hűsít, de napjában többször is üzemeltetni kell, hogy kellően áztassa a talajt. Több helyen is láttam azt a fajta pályanedvesítést, amikor a drén rendszert tulajdonképpen fordítva (is) működtetik. (Ezek közül az egyiknek rövid, vázlatos említése történt a februári lapszámban, > pályaszerkezet építés.) Jelen körülmények között a természeti erőforrásokkal (pl. a vízzel is,) illik takarékoskodni. Ehhez nyújt segítséget ez a fajta megoldás. A takarékosság abban áll, hogy fajlagosan sokkal kevesebb vizet használunk el, egy része összegyűjthető a természetes csapadékból… Magát a szivárgó (drén) rendszert alapvetően a túl sok csapadék levezetése céljából kezdték alkalmazni a lovas pályáknál is.
A föld alatti réselt csövek gyűjtik össze és vezetik egy befogadóba a vizet. A csőrendszer hossza, átmérője, elhelyezkedése a pálya alatt nyilván a helyi adottságok figyelembe vételével kell, hogy elkészüljön, hiszen úgy működhet csak megfelelően. És itt jött a jó gondolat: ha ez a rendszer képes „elvezetni” a vizet, miért ne tudná az „odavezetni” is. A legtöbb lovardánál kialakítanak valamilyen víztározót (már csak a tűzoltóság miatt is…), ez lehet föld alatti ciszterna, kerti vagy halastó akár. Mivel a drénrendszer révén a pálya és a víztározó összeköttetésben van, a tározó vízszintjét kell adott magasságban tartanunk. Csapadék szűke idején a tározóba kell juttatnunk vizet, hogy fenntartsuk az állandó magassági szintet és ez által a csöveken keresztül alulról, állandóan nedvesítsük a homokot.
Eső vagy hóolvadás idején pedig, gondoskodnunk kell arról, hogy a plusz csapadékot tovább tudjuk vezetni, ne okozzon felázást, iszaposodást a szerkezeti rendben. (Különböző fantázianeveken adják elő ezeket, de az alapelv azonos.) A továbbvezetés is történhet egy másik vízmegtartó tározóba, hogy ne vesszen kárba egy csepp sem, és ahonnan az elsőben szükségessé váló feltöltés (nagyobb részben) megoldható. Ne felejtsük szem elől azt a tényt, hogy a nyílt tározó (tó) felszíne nyári melegben akár 1-2 cm-rel is apadhat naponta a párolgás miatt! Mindezek kialakítása igen gondos és alapos tervezést igényel, és nem kevésbé precíz kivitelezési tevékenységet. A víz a legjobb szintezőműszer, hanyag munkánál több kár származhat, mint a remélt előnyök! A kiállításon találkoztam olyan pálya alépítménnyel és egyben talajnedvesítéssel, ami egyes részeiben igencsak eltér a megszokottól.
Ez a megoldás elhagyja a zúzottkő réteget, helyette egy műanyag rácsszerkezet (doboz) adja a stabilitást, vízáteresztést. És az összepattintható rácselemek közé, a virágkötészetben régóta használt (nagyon jó vízmegtartó képességű) anyagot, az ún. „oázist” préselik. Ugyancsak itt láttam azt, amikor az alépítmény és a homok elválasztását biztosító rácsszerkezet kialakítása tér el némileg az általános szisztémától. Ők ugyanis „csepegtető” vagy „gyöngyöző” csövet húznak a rácsok alá közvetlenül (egészen pontosan a rács „lábai közé”) Itt is a víz takarékosabb felhasználásáról van szó, hiszen rendszeres működtetés mellett az altalaj is kellő nedvességgel bír, nem szívja le állandóan a nedvességet a felsőbb (homok) rétegből, a kis adagokban kijuttatott víz jól hasznosul.
Ha már szóba került, ismerkedjünk egy kicsit a csepegtető ill. a gyöngyöző csővel. Az elsőnél adott távolságonként (gyártóktól függően igen széles palettán, egyiknél pl.: 30, 40, 50 cm-ként) ún. „csepegtető testet” húznak a csőbe. A működés elve, hogy a víz labirintusszerű úton, lelassulva jusson el ahhoz a ponthoz, ahol távozik a csőből, és ezen a nyíláson egységnyi idő alatt, (meghatározott nyomás mellett) adott mennyiség haladjon át.
Léteznek kemény vagy lágy falszerkezetűek, szalagok, nyomáskiegyenlített változatok (amikor jelentősebb szintkülönbségű területen használjuk…), és a legkülönbözőbb átmérőben. Korábban előfordult, hogy még a talajfelszínen futó csepegtető csövek idomai is eltömődtek, az új fejlesztések révén már a föld alá bekerült részek is gond nélkül üzemelnek…
Az izzadó tömlő vagy gyöngyöző cső alapelve, hogy a falszerkezet porózus (általában újrahasznosított gumi), ami viszonylag kis nyomás mellett ahhoz hasonlóan engedi ki magából a vizet, ahogyan az izzadtságcsepp távozik bőrünkből.
alán e felsorolásból is kiderült, hogy nagyon sokféle lehetőség van ma már a vízkijuttatásra, de nincs mindenhová egyformán alkalmazható, sablonos megoldás.A vázolt lehetőségek közül azt érdemes mindig kiválasztani (akár kombinálni), mely a helyi adottságokhoz legjobban illeszthető. Érdemes előre gondolkodni, és úgy tervez(get)ni, építeni, hogy ne utólag kelljen megbontani az elkészült felületeket! A mai (hazai) éghajlati viszonyok mellett biztos, hogy a homoktalajú pályákat valamilyen módon rendszeresen nedvesíteni kell, de a füves felületek is meghálálják az éltető vizet.
U.i.: (ez itt a reklám helye)
Bár nem tartozik szorosan a tárgykörhöz, de még a pályaszerkezetes cikkekhez kapcsolódva többen is érdeklődtek a homokhoz keverhető „wax”-anyagról, amely a szemek tapadását segíti. Tudok ilyet is beszerezni, már van nálam mintaanyag kipróbálás alatt…
