Lassan, türelmesen
2013 húsvétja meglehetősen szeszélyes időjárást hozott. Az nem teljesen szokványos, (ma még) hogy április elején bőséges hóesés és fagy legyen a locsolkodás kísérője. Igaz előtte alig két héttel volt az a feledhetetlen márciusi nemzeti ünnep, amikor sok ezren ragadtak az utakon a hó fogságában!
Mi ekkortájt újra Szépalmán dolgoztunk, részben az előző év vége felé épült új istálló még hiányzó környezetrendezési munkáit végeztük, részben egy már akkor is hosszú távra tervezett feladat első fázisait kezdtük. ((Korábbi jegyzet: Ez nem (kis)pálya, 2013. május))
Történt ugyanis, hogy a tulajdonos házaspár átköltözött az új istálló közelében lévő lakásba, ezzel szinte teljesen szeparálni tudták magukat a birtok többi részén történő eseményektől, ugyanakkor kedvenc paripáik látótávolságon belülre kerültek. Az a gondolat fogalmazódott meg bennük, hogy a valamikori ún.: növényi gyökérzónás szennyvíztisztító helyére (a maga idejében jól szolgált, de a bővítések, fejlesztések miatt többre, másra volt szükség, ami már természetesen üzemel is…) egy kisebb méretű kiképző lovaspályát kellene kialakítani. Az említett tisztítási technológia is mutatja szemléletüket, természethez, állatokhoz való viszonyukat, ezt később a lovakkal való munkájuk során is megfigyelhettem. Azt tudni kell, hogy a tisztító medencék 2012 késő tavaszán, az akkor épült „Gyermekbirodalom” (Újdonság Szépalmán jegyzet, 2012. július) földmunkái során kikerülő fejtett anyaggal feltöltésre kerültek. Közel egy évet „pihent, ülepedett” a terület, majd mi újra bolygatni kezdtük.
A közelmúltban kialakult új utakhoz, felületekhez kellett igazítani az új pályasíkot, ez itt is egyik részen a terepbe történő bevágást, míg másik részen földfeltöltést eredményezett. Átlósan adtunk lejtést a pályának, de még így is az egyik saroknál közel 4m rátöltés vált szükségessé. A kitűzési pontokat, magasságokat megmutattam a tulajdonosoknak, jeleztem a meglehetősen nagy töltés veszélyeit. Bármilyen tömörítés mellett is még évekig mozoghat, „dolgozhat” a töltés, a csapadéknál, időjárásnál nincs jobb terepigazító tényező! Töprengtek kis ideig a dolgokon, majd többszöri véleménycserénk után jóváhagyólag úgy döntöttek, hogy nem egy ütemben, hanem részenként, ahogy a talaj (geo-technikai) viszonyok lehetővé teszik, épül meg majd a pálya. Úgy egyeztünk meg, hogy adott időközönként megnézzük majd, terhelhető-e már az a bizonyos sarok, lehet-e új rétegeket rátenni a későbbi süllyedés veszélye nélkül. Annyi elvárásuk volt, hogy az első ütemben egy olyan felület készüljön, amin normál időjárás mellett azért tudnak dolgozni, rosszabb időben meg ott a fedeles. Nem sietnek, lassan is rendben lesz, megértőek… Felmerülhet, hogy támfal építésével kiküszöbölhető a probléma, de az adott környezetben ezt sem a tulajdonosok, sem én nem támogattam.
Ennek megfelelően jártunk el, készült egy 30*15m-es egységes felület, körbeszegélyeztük, és lehatároltuk a területet, kertészetileg is rendeztük a környéket, nagyméretű rézsűkbe növényeket ültettünk. Közvetlenül a pálya padkáján 3 oldalról, több sorban gyertyánt telepítettünk, ebből lehet majd olyan nyírott sövényt kialakítani, ami átveheti az ideiglenes szalagok helyét. A pályán még nincs szivárgó rendszer, nincs kellő, terhelhető kőágyazat, és a homok sem a szükséges vastagságú még! Az olyan jellegű kiképző munkához azonban, ahogyan a tulajdonosok dolgoznak szűken, de elégséges.
2014-ben is kaptam a tulajdonosoktól megbízást, és amikor arra jártam, közösen megnéztük a jelenlegi állapotokat, és ismét úgy döntöttünk, hogy továbbra is türelmesek leszünk, várunk az újabb lépésekkel. Ezt arra alapoztuk, hogy annál a bizonyos saroknál az előző évhez viszonyítva jól láthatóan ismét megsüllyedt a talpfa szegély, igazolva a fentebb írtakat.
2014. december
Raffai János
