Az elmúlt esztendőben már dolgoztunk Hetényegyházán, Hugyecz Mariann válogatott díjugratónál. Akkor a szabadtéri pályát teljesen felújítottuk, a fedelesben pedig felületi egyengetés mellett a legjobb minőségű (üveg)homokból terítettünk egy vékonyabb réteget.
Azt gondoltuk, hogy ez a kiigazítás elég lesz ahhoz, hogy hosszabb távra is megfelelő téli gyakorlófelszín jöjjön létre. Az ott végzett munka során azonban továbbra sem érezte Mariann teljesen egyöntetünek a taposóréteget. A télen is nedvesített, de fagymentes talaj nem mindenütt állt kellően össze, foltokban viszont nagyon is bekeményedett. Megpróbáltuk összeforgatni a "sárga (alsó) homokot" a felső fehérrel, de ez is csak ideig óráig hatott. ((Szerencsére azonban annyira nem volt rossz ez a felület, mert negyedszázad után Mariann személyében újra bejutott magyar díjugrató a világkupa-sorozat döntőjébe!!!))
Tavasszal aztán egy helyszíni egyeztetésen eldöntöttük, hogy az újabb fedeles szezon kezdetéig teljes rétegrend átalakítást végzünk.
Így is történt. Annak rendje és módja szerint letakarítottuk, deponáltuk a homokot. Mivel az évek során mindig csak pluszban került be a fedelesbe homok (és textil) elég vastag volt már a réteg. Kétfelé gyűjtöttük a kikerülő anyagot, az egyik részen azt a tisztább anyagot amit újra használni szándékoztunk, a másik (altalajjal közvetlenül érintkező részbe) már a legprecizebb gépi munka mellett is keveredett némi föld. A korábban jelzett hibák okaként azt feltételeztük, hogy az altalaj felszíne (földtükör) valószínüleg nem egyenletes. Ez be is jött, de még más "érdekességet" is felfedeztünk. Amikor a fedeles talajának kialakítása történt, bizony nem mindig azonos helyről hozták a homokot. Jól láthatóan a lambrin mentén és a fedeles (hosszirányú) középvonalán adott szélességben -egyfajta magassági sorvezetőként- volt az egyik homokféle, a közbenső részeken pedig másik, néha vegyítve a "sorvezetős" anyaggal. Valahogy úgy nézett ki, hogy érkezett egy autó innen, azt behordták, érkezett egy másik típus, azt mellé takták, kicsit "tiritarka" lett az egész (mármint alapanyag szempontjából), bár a felszín egyenletesnek tűnt. Később a kisebb kiigazítások során újabb fizikai tulajdonságokkal rendelkező homok került felhasználásra, (lévén magam is különböző években kétfélét hordtam be), azaz legalább négy különböző minőség találkozott. Ez egyébként nem lenne gond, ha ezek nem szigetszerűen, foltokban jelentek volna meg, hanem elegyként, egyfajta "mix"-ként.
A homok-textil keverék teljes kihordása után következett a tükörszintek pontos felmérése, és a szükséges új szint meghatározása, valamit annak kialakítása. Tulajdonképpen ez a leglényegesebb részfeladat, hiszen innentől kezdve már csak az adott vastagságban egymás fölé kerülő rétegek kialakítása jön, és ha az "alap-felszín" jó, akkor késóbb sem lehet különösebb gond.
Ugyanúgy mint kívül, kialakítottunk egyfajta teherhordó (teherelosztó) réteget is, jól betömörítettük, és már jöhetett is a homok.
A korábban említettek szerint eleve nem terveztük teljesen új (friss) taposóréteg beszerzését, hanem a deponált anyag került vissza. Vélelmeztük ugynis Mariannal, hogy abból a sokféle alapanyagból létrejöhet egy ideális keverék. Felvetődhet a kérdés, hogy nem alakulnak-e ugyanúgy eltérő tulajdonsággal bíró szigetek, mint korábban? Szerencsére a tapasztalat azt mutatja, hogy nem hiszen a gépi leszedéssel, a teherautóra rakodással, az arról történő leborítással elsőre is bőven keveredtek az alapanyagok. Az a néhány nap "pihenés, napsütés, szellőzés" is jó hatással van a homokra (((erről majd egyszer még értekezem...))), és a viszzahordáskori rakodás, leborítás, majd teregetés során tovább elegyedik az anyag. Arról nem beszélve, hogy "a biztonság kedvéért" még adott mennyiségű friss textiladalékot is kijuttatunk, amit a szokásoknak megfelelően rotációs kapával (forgó kapa) még jónéhányszor átjártunk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a négyféle homokból kialakult keverék most már a fedeles minden pontján ugyanúgy tart, ugyanolyan rugalmas, ugyanakkor kellően szilárd is.
Tavaly "kutyafuttában" kiegyengettük a jártatógép alját is, de idénre ott ismét kialakult "magyarország domborzati felszíne". A tavaszi megállapodás része volt a jártató aljának rendezése is. A kitakarítás után itt is azt állapíthattuk meg, hogy aminek nincs kellően szilárd, teherbíró képességekkel rendelkező aljzata arra építhetünk bármit, nem lesz az igazi! Nem akarok ismétlésekbe bocsájtkozni, lépésről-lépésre itt is ki majd visszakerültek a szükséges anyagok, most már egyenletesen kemény és strapabíró mindenütt a jártató alja, felette pedig a fedelesből kikerült homokon járnak a lovak.
Az elkerülhetetlen, hogy mélyülő nyomokat ne járjanak ki a lovak, de most már egyszerű a tényleges járófelület kiigazítása.
Remélem, hogy elvégzett munkánk további lehetőséget ad Mariann számára az eddigieknél is szebb sikerek eléréséhez! Nincs annál nagyobb elismerés a szolgáltató számára mint a visszatérő, elégedett megrendelő/felhasználó.
Raffai János
2016. október