(Időutazásom...)
Szerencsére sokadszor kezdhetem úgy jegyzetemet, hogy a Nemzeti Lovardában (Tattersall) 2011 és 2012-ben végzett munkánk hozadéka egy-egy újabb megbízás. Itt is ez a kiindulás, hiszen megbízóink gyakori és eredményes résztvevői az ott szervezett versenyeknek.
A nyíregyházi Timpex Ménes a hazai sportló tenyésztés igazi fellegvára. Hosszú évek óta nevelnek és képeznek minőségi díjugrató lovakat. Jeles sportsikereik egyik kiemelkedő eredménye a Tattersallban évente megrendezett nemzetközi verseny nagydíjában 2014-ben elért első helyezésük T. Cent nevű ménjükkel a nyeregben Ifj. Szabó Gáborral!
Visszatérve az események elejére: 2013-ban kerestek meg a gyakorló pályájuk átalakításával kapcsolatosan. Annak rendje és módja szerint elmentem a helyszínre egy egyeztetésre, felmérésre...
Akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy én bizony (régről, és jól) ismerem a területet! Igaz ugyan, hogy nagyon sok éve jártam legutóbb arra, és akkor még a város széle nagyon messzinek tünt Ilona tanya- Újmajorból nézve. (Mára már nagy bevásárló helyek súrolják az egyik lovaspálya szélét, ideért az "urbanizáció"!)
Középiskolás éveimben ugyanis itt volt gyakorló kertünk, ahol a szakmai ismeretek alapjait elsajátíthattuk. Bár az akkori terület egy részén új szálloda és egyéb kiszolgáló létesítmények készültek, de még ma is áll, és továbbra is műhelyként szolgál például az az épület, ahol annak idején mi a traktorszerelést gyakorolhattuk. Szintén áll még az a kis épület, ahol gyakorlati érettségi vizsgámat (cserepes növények átültetése témakörben) sikeresen megejthettem. Az akkori mg-i főiskolai tangazdaság velünk határos, kis vízérrel átszelt legelőjén már akkor is békésen legelésztek a lovak, hacsak mi meg nem kergettük azokat.
Talán érthető, hogy kicsit elérzékenyültem és rám törtek az emlékek!
Első egyeztetésünk után az ajánlatadás következett, de megállapodás még nem született. Eljött a fentebb említett 2014-es ***CSIO verseny a Nemzeti Lovardában, ahol ismét találkoztunk, és a győzelmi gratuláció mellé erős célzással megjegyeztem, hogy mire is lennének képesek lovaik, ha még jó talajú pályán is gyakorolhatnának?! Ennek eredményeként frissítettem, aktualizáltam a korábbi ajánlato(ka)t, de még mindig nem jutottunk közös nevezőre.
2015 elején lábsérülésemből felépülve a közeli Nyírbátorban jártam egy fedeles lovarda talaja miatt, gondoltam benézek a Timpex Méneshez is, mi újság errefelé. Innentől gyorsultak fel kicsit az események, mert bizonyos dolgokban mindkét tárgyaló fél továbbra is makacsul tartotta magát, azért érezhetően csiszolódtak az álláspontok. Oda - vissza levélváltások, felhasználható anyagok vizsgálata, elemzése, véleménycserék sora következett. A megrendelő a már-már szokásos, háromféle (bevált, működő) rétegrendből saját szempontjai szerint választ(hat)ott. Az idei nyáron a nemzetközi versenyen aztán megállapodtunk és kezet ráztunk a gyakorló pálya talajának átalakítását illetően.
Szeptember második felétől következett a tényleges kivitelezés:
A pálya korábbi, elhasználódott taposórétegét a helyiek szedték le, bennünket egy viszonylag egyenletes, tömör kőágyazat várt.
A szintek, lejtésviszonyok korábban történt felmérése alapján, álláspontom elfogadásával itt végül nem készült szivárgó rendszer, erre a kőágyazatra építkeztünk. Mégpedig hasonló rétegrendet, mint ami a Tattersallban az elmúlt években már bizonyított, és idén tavasszal Kiskunhalason is kialakítottak. A felső taposóréteg a ma már (minőségi pályákon talán-talán elvárt) nagyon finom szemszerkezetű, mosott, osztályozott, fehér színű homok. A megrendelők dicséretére válik, hogy a hosszú előkészítés után, amikor is a döntéshozatalokra került sor, mindig a MINŐSÉG mellett tették le voksukat! A jelzett homok ugyanis hazánk dunántúli részén lelhető fel, az anyag árát is (bár első hallásra az sem tűnik kevésnek) jóval meghaladta a szállítási költség! 16 vagonnyi homok érkezett és került deponálásra a tényleges felhasználásig. Érdekes látvány volt...
(((Még mielőtt megállapodásra jutottunk volna a megrendelővel, a naptár eszembe juttatta, hogy bizony alig 35 éve volt az érettségink, így elkezdtünk szervezni egy találkozót. Az egyezséget követően nem volt kérdés, hogy helyileg hol tartsuk ezt. A munkák közepe táján, október első hétvégéjén gyültünk össze a helyi hotelben, és bizony újra elérzékenyültem! Néhány korábbi osztálytárssal ugyanis azóta nem láttuk egymást, de végre pótolhattuk a hiányt! És persze jöttek az emlékek, a közös történetek, szóval valósággal megifjodtunk újra, még ha az ősz hajszálak, vagy az esetleges ráncok emlékeztettek is az idő múlására!)))
A kivitelezési munkák idején alkalmanként jelentős mennyiségű eső hullott a területre. A tapasztaltak, igazolva elképzeléseinket, a pálya alépítménye tökéletesen átengedte, adott ideig tárolta, majd a kivezető ponton elvezette a felesleges csapadékot!
Munkáinkkal párhuzamosan a megrendelő a korábban is meglévő öntözőrendszert felújította, kiegészítette. Ez biztosítani tudja a az egyenletes és elengedhetetlen nedvesítését a taposórétegnek. Ahogy azt jelezni szoktam a taposóréteg kialakítása egyszeri feladat, annak karbantartása viszont napi rendszerességet és megfelelő eszközöket (vontató és adapter) igényel!!! Ez utóbbiaknak vannak még igazából hiján itt, de már javában zajlik az előkészítő, elemző időszak. Napokon belül megszületik a döntés, hogy végül is melyik gyártó termékét választják. Mert az egyik gépforgalmazó cég részben felénk irányuló segítségadás, részben nyilvánvaló (és el nem ítélhető módon) üzleti célzatosság mellett bemutató, kipróbálható, a homokhordásban is remekül használható gépet biztosított számunkra. Ezúton is köszönet érte!
Az itt végzett néhány hetes munka számomra -a személyes emlékek okán- felért egy múltbéli időutazással! Bízom benne, hogy az öt év múlva esedékes, következő érettségi találkozónkkor is jól használható, gondozott taposórétegen dolgozhatnak majd a belovaglók és versenyzők, akik között válogatott lovas is van. Kiérdemelték már a jó lovagló-felületet!
Ez a közel 4.000.- m2 minőségében mind kisebb területi, mind nagyobb régiós, de akár országos szintű versenyekre is alkalmas! (((A nemzetközit csak azért nem írom, nehogy nagyzolónak tartsanak...)))
Raffai János
2015. november eleje