2009-es, sáros képregényemben azt írtam, hogy: ..."kitakarítottuk, megmagasítottuk az övárkot, újra jöhet a természet válasza!"...
Idén aztán adott nekünk tisztességesen feleleteket az időjárás. „Mindössze” két alkalommal borította el sárral a pályák egy részét, a tavalyival együtt háromszor. A középső adag letakarítását éppen befejeztük egy szárazabb periódusban, aztán estére újra borult minden! Nehéz szavakkal leírni a helyszínen átélteket, - pedig ez „csak lovaspálya” – ezúton is együttérzésem az árvízkárosultakkal! Beszéljenek a képek - tekintsék meg a képgalériát az oldal alján!
Kezd(t)em kicsit „sziszifuszi” jellegűnek érezni tevékenységünket, mert olyan természeti erők működnek mostanában, ami eddig nem volt éghajlatunkon jellemző. Meglennék válasz nélkül már!Mondhatnánk és gondolhatnánk, hogy valami nincs jól megépítve az adott helyen a vízelvezetés tárgyában, de nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, az átlagos méretű csapadékhoz jól kiépített rendszer van. No, de hol vannak az átlagos esők?! Már nemcsak a szomszédos mezőgazdasági tábláról hordta a víz a földet, de a sokkal távolabbi makadámút kőanyaga is itt landolt...
Új homok, új adalék a pályákon, és egy ugróversenyen is túl vagyunk már! Félve írom le, hogy természetesen újra kitakarítottuk az elvezető árkot, magasítottunk a „védvonalon”. Remélem ezeknek az eseményeknek itt a vége…!
