Az elmúlt év május–júniusában volt szerencsénk a címben szereplő helyszínen egy újonnan épülő, ún. „gyerekbirodalom” környezetrendezési munkáiban részt venni. Eredeti kertépítői tevékenységünkön túl egy kisebb lovas pálya és egy futószárazó hely is készült akkor (korábbi cikkünk: Újdonság Szépalmán).
Később újabb megbízásokat is kaptunk, melyek nagy része a lóval, lovazással kapcsolatos. Előzményként annyit, hogy a hely sok-sok szépet és néha nehezebb időket megélő egykori uradalmi birtokközpont volt. 1962-től a Bábolnai Állami Gazdaság részeként működött. A lótartás mellett folytattak itt kecske-, sőt csirkenevelést is.
Aztán a nyolcvanas-kilencvenes évekre itt is minden hanyatlani kezdett, gazdátlanná vált. Az évszázados épületek sorra tönkrementek, tetőik beszakadtak, falaik ledőltek. A szálloda főépületében függenek fotók az akkori állapotokról, érdekes összevetni a ma látottakkal! Aztán 1994-ben egy svájci üzletember tulajdonába került a terület. Szisztematikus előkészítés és tervezés után megkezdődött a felújítás. 1996-ban nyitotta meg kapuit a szálloda mint a „csendhálózati pihenőhelyek”, konferencia lehetőségek egyik helyszíne (www.szepalma.hu).
Hosszú évekig zavartalanul működött is minden, de az a bizonyos 2008-as „pénzpiaci bizalmi válság” ide is begyűrűzött, legalábbis éreztette hatását a vendégforgalomban. A szálloda jelenlegi irányítója (akivel mint kiderült, valamikor egy egyetemre jártunk némi időeltolódással és szakirányú eltéréssel) maga is kereste a továbblépés és a megújulás lehetőségét. Adottak voltak a régi hagyományok (még ma is szerepelnek a térképeken, és használnak területrészek megnevezésére olyan kifejezéseket, mint ’ménesjárás’, vagy pardon, de: ’lófingató árok’), így a tulajdonossal együtt új irányt jelöltek ki a vendégfogadás fejlesztése érdekében, ez pedig az intenzívebb lovas turisztika.
Az alapok már adottak voltak, hiszen az újjáépítéskor kisebb, de igényes fedeles lovardát alakítottak ki, lovaglásra és sétakocsikázásra eddig is volt lehetőség, és bértartásra is fogadtak lovakat sajátjaik mellett. 2012-ben aztán nagyobb sebességbe kapcsoltak, nyár elejére elkészült a „gyerekbirodalom” a már említett lovas pályával és körkarámmal, majd megkezdődött egy új istálló építése is.
(Csak érdekességként: az új, 2012-es épületek terveit és az építkezés felügyeletét ugyanarra a személyre bízta a tulajdonos, akivel a felújítást a kilencvenes években végigzongorázták. Többek között itt végzett munkája elismeréseként is az elmúlt évben Kós Károly-díjjal ismerték el a hölgy eddigi építészeti tevékenységét.)
És akkor az új istállóról:
Hivalkodás nélkül, szervesen illeszkedik a régebbi épületekhez, középen megtört alaprajzi formájával is belesimul a dimbes–dombos tájba. Az itteni stílusnak megfelelően hódfarkú cserép fedi, az anyagok színe jellegzetes „fáradt zöld- és sárga”, a zabtároló és nyerges, valamint egy szükséges támfalszakasz kivételével nincsenek falazott szerkezetek, fából készült minden: a bokszok és azok a helyek, amelyeket a lovak elérhetnek, keményfa alapanyagból, más részek fenyőből. Szerencsénkre az egész építkezést végigkísérhettük, sőt több részmunkafolyamatba is besegíthettünk (tovább a Szépalma Hotel új istállójának építéséről készült képekhez). Mi végeztük a szükséges földkiszedési, terület előkészítői munkákat. Aztán jöttek a különböző szakipari mesterek: alapkészítés, ácsmunka, tetőfedés, kőművesek, asztalosok, festők, vízszerelők, villanyszerelők stb., majd a belső burkolatoknál ismét ott voltunk mi is. Amíg benn nem kerültünk sorra, a külső részen csatornaépítésben, támfalak kialakításában, tereprendezésben, közlekedő utak, kifutók felületének elkészítésében segédkeztünk.
Jó volt látni és megélni, hogyan formálódik, csinosodik napról napra az új épület, bár az időjárás alkalmanként eléggé megnehezítette a továbblépést. Késő őszre az épület műszakilag elkészült, de olyan munkafolyamatok elvégzésére, mint az építkezéssel rongált felületek helyreállítása, újrafüvesítése vagy a karámrendszer kiépítése már nem kerülhetett sor, ezek idén tavasszal zajlanak. Csakúgy, mint egy új, kisebb lovagló négyszög területének előkészítése.
Május elején megérkeztek az újabb szereplők, a lovak. Nem is akármilyenek, hiszen ’lusitano’ (luzitániai) fajtájú, azaz portugál mének élnek majd itt. Itthon még nem találkoztam az andalúz (spanyol) lovakhoz nagyon hasonló, nemes megjelenésű paripákkal. Előhírnökként már egy ideje itt ropogtatja a zabot a tulajdonos úr hátasa.
Nálam avatottabbak azt mondják, hogy valamikor a múlt század hatvanas éveiben vált csak külön a kétfajta tenyésztési irány. És talán nem véletlen, hogy korábban egész napos látogatást tettek errefelé a legismertebb hazai spanyol lovasiskola tulajdonosai. Különösen annak fényében, hogy június, majd szeptember közepén a korábbi, budai várbeli bemutatójukhoz hasonló előadás lesz Szépalmán is.
Néhány általam érdekesnek, ötletesnek ítélt apróság: az új bokszok mérete 4x4 m, aljzata döngölt agyag, a közlekedő részek burkolata ún. téglakő, melyből jutott a lovak kifutója felőli oldalra is. A kifutó (zsilipezéssel) összeköttetésben áll önálló legelőrésszel is. Az itatórendszer kétkörös, és egy keringtető szivattyú révén, télen sem kell külön fűtő-melegítőszál a csövekre, mert a folyamatosan áramló víz nem tud megfagyni. A bokszajtók zárait rejtettségük miatt a lovak nem tudják „kipiszkálni”; a használt faanyagok minősége, mérete összhangban áll a várható igénybevétellel, pl.: a bokszok közötti elválasztó nútolt pallósor (5cm vastag) hosszú éveken át vígan állja majd az esetleges rúgásokat. A bokszok kifutó felőli ajtói osztottak, a benti hőmérséklet megtartásában átlátszó műanyag szalagfüggöny segít. Füstérzékelő, tűzvédelmi rendszer működik, a többi istállóval egyetemben hálózatba kötve. Látszik az összhatáson a tudatosság, és az, hogy hosszabb távon gondolkodnak. Már korábban, az öregebb istállóknál is hasonló igényességgel építkeztek.
Napjainkban itthon jószerével csak EU-s pályázati pénzek segítségével mer és tud valaki belevágni egy hasonló fejlesztésbe. Nyilván más gazdasági háttérrel rendelkezik az itteni tulajdonos, de körvonalakban megismerve Szépalmán tett eddigi, lovakkal kapcsolatos fejlesztéseit, talán nem az utolsó mozzanata ez a sornak.
Bár ez a munka nem kifejezetten lovaspálya építése volt (melyek kialakításában talán már szereztünk némi gyakorlatot), de az építkezéssel megtapasztalhattuk az egymásra épülő folyamatsor valamennyi szépségét, de buktatóit is. Megtisztelő volt számunkra az itteni munkafolyamatokban kapott bizalom és lehetőség, ezúttal is sok-sok hasznosítható információval gazdagodtunk!
