Egyedül…… (nem megy)
Az élet úgy hozta, hogy 2013 nyarán, több mint tíz éves közös munka után, a Nógrád megyéből verbuvált brigád utolsó kis csoportját is el kellett engednem, annyira nem volt munkánk, új megbízásunk sem eredeti szakterületünkön, sem lovas berkekből.
2014 tavaszán viszont Szépalmáról újra kerestek, körkarámot kellene kialakítani a régi helyén.
Mivel én nagyon szeretek az ittenieknek, és ebben a környezetben dolgozni, nem mondhattam nemet!
Egyeztetések, ajánlat, megrendelés, munka…
Igen ám, de egy szál magam? Korábbi kollégáim új feladatokat kerestek, ha nincs további folyamatos munkalehetőség, akkor erre az egy feladatra összeszedni új társaságot van-e értelme, szóval töprengtem erősen. Körbekérdeztem szakmabeli ismerősöket, de (az Ő szemszögükből: szerencsére) mindenkinek volt elfoglaltsága, így kénytelen kelletlen belevágtam a „technika” (kisgép) támogatásával. A tulajdonos úr is erősen elcsodálkozott, amikor érdeklődésére, hogy mikor jön a brigád, röviden jeleztem, hogy most én vagyok az…
Már az első munkafolyamat során is jól jött volna a segítség, hiszen a kör alak kijelölése nem annyira bonyolult, de magasságilag is meghatározni a szinteket, az már nem olyan egyszerű. Egyszerre nehéz a műszeren leolvasást végezni és tartani is a mérőlécet… Nagyon ügyesen megoldottam, a kitűző cövekekhez szigetelőszalaggal rögzítettem a lécet, mérés, vissza a cövekhez, jelölés, hogy meddig kell leszedni, vagy tölteni az enyhén lejtős felületen, léc átállítása az új szinthez, vissza a műszerhez, ellenőrző mérés (mert egy mérés nem mérés…), és ha minden rendben, mehetek egy ponttal tovább. A földtükör kialakítása döntően gépi erővel történt, de ahhoz, hogy ne maradjon mélyedés, vagy domb a felületben újabb és újabb ellenőrző mérésekre volt szükség, így gyakran ugráltam le- és fel az ülésből. Aztán helyére kellett segíteni a dréncsövet a kiásott nyomvonalon, megtölteni a szivárgó árkot zúzalékkal. A földmunkához hasonlóan jártam el a két különböző frakcióból álló az ágyazati kőrétegek terítésekor is. Szegély kialakítása, a lovak alatti járófelületen műanyag rács elhelyezése következett. Itt megint lelassult a munkamenet, mert a rácselemek téglalap alakúak, a körkarám meg más formájú. Ahhoz viszont, hogy a felhasznált elemeket össze lehessen illeszteni, kereszt- és hosszirányban is passzolni kell a lerakott daraboknak. A külső ívek mentén meg szabni kell, precízen, pontosan, a belső oldalon viszont erre nincs feltétlenül szükség. Innen már egyenes az út az előrekevert homok-textil taposóréteg behordásán, terítésén majd újabb átkeverésén át, hiszen ha korábban ügyesen dolgoztunk, a terített vastagság egyenletességére kell csak vigyáznunk! Igen ám, de mire idáig jutottam, nemcsak fizikailag, de „agyilag” is elfáradtam, segítség kellett. Egyébként teljesen megbízható géptársam is most adta meg magát időlegesen… Részben helyből, részben feleségem által érkezett a felmentő sereg, így a taposóréteg kialakításának sikeresen végére jártunk! De!
Minden építés jár bizonyos rongálással is, már ami a környezetet illeti. Itt is be kellett gyógyítani a bevágás-töltés okozta „tájsebeket”, rendeztük, finomítottuk a kialakult rézsűfelületeket, ahová az óta a helyi kertész kollégák már megfelelő növényeket is telepítettek.
Szóval, társak nélkül tényleg nehéz…
2014. december
Raffai János
www.miveskert.hu
