A Nemzeti Lovarda korábbi füves pályájának átalakítási munkáiról, majd az első versenyek tapasztalatairól már készítettem összegzéseket. Most azokról a további fejlesztésekről tennék említést, amelyek révén, hosszú távon is „minőségi” maradhat az új pálya. Sokszor szóba került már, hogy a taposóréteg homokját állandóan „földnedves” állapotban kell tartani. Az itteni, „vegytiszta” üveghomok miatt az átlagosnál is jobban kellett erre figyelni. Eddig nem volt ezzel gond, mert szükség esetén a portaszolgálat húzta odébb az öntöző fém tartókat akár éjszaka is… Pontosan ez volt a hátrány, azaz a pályán lévő állvány(ok), a tekergő tömlő(k) miatt alkalmanként nem lehetett a teljes pályát használni.
A másik nehézség, hogy a hálózati víz nem olcsó! És azért, ha nem mindenütt azonos vízmennyiséget kapott a felület, az érezhető volt…
Ezért a szokásoknak megfelelően, hosszú, alapos előkészítés, öntöző típusok, árajánlatok elemzése után mára elkészült az új automatizált öntözőrendszer és az azt kiszolgáló új víztározó és a feltöltő új kút is. Haladjunk időrendben. Azt nem volt nehéz kiokoskodni, hogy az öntözővíz biztosításához szükség van egy kútra.
Többszöri próbafúrás után egyértelművé vált, hogy olyan vízadó réteg mely gazdaságosan elérhető és elegendő hozamot is biztosít a szórófejekhez, sajnos nincsen. Lehetőség volt viszont egy kisebb hozamú kutat kialakítani, és e mellé építeni kellett egy jó nagy (több száz köbméteres) víztározót.
Mindkettő meg is történt, így ha egyszerre nagyobb mennyiséget kell kijuttatni, akkor azt a tározóból bőven ki lehet venni, a hiányt pedig a kút lassan, de biztosan visszapótolja.
Mivel a tározó nyílt vízfelületű és elég mély, a biztonság érdekében kerítés védi mind a lovakat-lovasokat a beleeséstől, mind a vízszigetelő „fóliát” a kiszakadástól… Az eddig lezajlott itteni versenyeken már jó szolgálatot tett a tározó, hiszen a korábban jelzett tartályos vízkijuttatáshoz is már innen történt a szivattyúzás.
Már a pálya átépítése során többször beszélgettünk Fábiáncsics Úrral, magáról a tényleges öntözőhálózatról. Egyértelmű elvárás volt ezzel kapcsolatosan, hogy a pályafelületen ne kelljen árkokat ásni, csak kintről történjen a locsolás. Az itteni méretek miatt (80*60 m) már olyan teljesítményű fejekre ún. „vízágyúkra” van szükség, ami nagyon komoly hálózatméretezési, számítási feladatot igényel. Bár kisebb lovas pályákon működnek általunk épített öntözőrendszerek, ez számomra már túl nagy falat volt. Megkértem kollégákat, akik tapasztaltabbak ezen a téren, hogy nézzék meg, mérjék fel, és adjanak ajánlatokat közvetlenül a Tattersall felé a kiépítésre. Tőlem függetlenül is kerestek még kivitelezőt a NL vezetői, majd a szokásos (pénzügyi, technikai, gazdaságossági) elemzések után adtak megbízást a kiválasztott cégnek. (Az általam is javasolt cég lett a befutó, rászolgált a bizalomra: www.profipazsit.eu)
Az alkalmazott öntözőfej típus mind talajba süllyesztett változatban, mint felszín feletti konzolos megoldással működtethető, itt az utóbbit választották, leginkább pénzügyi megfontolások miatt. Értelemszerűen a fejek csak a rendszer végpontjait jelentik, ahhoz, hogy az egész működjön, szükség van földalatti gerinc vízhálózatra, mágnes-szelepekre, szivattyúra és nem kevés áramra… Ez talán az elkészült öntözőhálózat egyik (még) gyenge pontja, mert a Tattersallban meglévő „soktízéves” áramellátó rendszer nehezen birkózik a hírtelen, nagyigényű impulzusokkal.
A földben futó vízvezetékek 90mm átmérőjűek, a tulajdonképpeni víznyitogató egység, azaz a mágnes-szelep 3 col méretű. Itt már elegendő víz tud áthaladni a szórófejekhez, amelyek a felszerelt fúvóka függvényében 30-50 m szórási sugárral bírnak.
Igaz jócskán fogyasztanak is közben, hisz 15-60 m3/óra a lehetséges vízfelhasználásuk. És akkor vissza egy gondolatig a szivattyúhoz: már a mérete is lenyűgöző, a teljesítménye pedig… (A képen a dobozban egy átlagos nyomószivattyú, mellette az itt alkalmazott)
Már működik a programozható vezérlővel, esőérzékelővel ellátott egység, nagyban megkönnyítve a taposóréteg nedvesen tartását. Június közepe után egy hónapon keresztül minden hétvégén (volt) van (lesz) valamilyen rendezvény (öttusabajnokság, lovastorna, országos minősítő díjugratásban, kisebb nemzetközi ugróverseny…) a területen, betetőzésként egy 3 csillagos nemzetközi ugróversennyel.
A pálya talaja egyre keményebb, így megtömörödve is 12-13 cm vastagságú a homok-textil keverék, az alsó zúzottkő réteg pedig stabilan tart, jöhet a nemzetközi erőpróba.
Egyéb munkák is zajlottak, így kicserélték a korlátrendszer fa elemeit, és egyben módosították a korlát fém tartószerkezetét is, átfestették ezeket a felületeket csakúgy, mint a bokszokat. Ezek apró, de összességében mégis nagy jelentőségű fejlesztések, főleg az utóbbi időszak megszűnési fenyegetettsége és ennek megfelelő (nulla) tulajdonosi ráfordítások után! Fölmerülhet a kérdés, hogy mit lehet még tökéletesíteni a pályán, vagy éppen a telep más részein? Én el tudnék képzelni éjszakai versenyeket is, amihez pl.: pályavilágítás is kellene, talán majd egyszer…
