Egy évvel ezelőtt imádkoztunk az esőért, mert több mint két hónapig szinte egy szem csapadékot nem kapott az ország. Idén viszont! Az utóbbi időben bőven jött az égi áldásból. Amennyiben szó szerint érthetnénk, hogy „…a májusi eső aranyat ér…”, bizony, igen gazdagokká lehettünk volna! Jutott a „jóból” a mezőgazdasági területeknek, vagy éppen a szabadtéri sportfelületeknek, jelesül a lovaspályáknak, karámoknak is.
Most kiderült, hogyan sikerült a vízelvezetés, megfelelő-e az altalaj, pályafelület lejtése, jól méreteztük-e a szivárgó rendszert! Nem igazán arról szólnék, amikor 20-30 perc alatt esik le egyhavi csapadék, mert arra szinte lehetetlen bármit is méretezni. Sokkal inkább azt fürkésszük, amikor néhány napig szép csendesen, folyamatosan esik az eső, hogy hogyan viselkednek felületeink.
Alapnak tekinthetjük, hogy 1-2 % oldalesést mindenképpen érdemes adni területeinknek. Ez még nem olyan nagyságú lejtés, ami az emberi szemet zavarná, arra viszont éppen elég, hogy a csapadék megtalálja útját a lejtő irányába. Ekkora esésnél még a taposóréteg homokja sem „mozdul meg”, azaz nem következik be a pályán eróziós jelenség.
Erózió: „…A víz hatására létrejött talajpusztulás. A legfelső talajréteg lemosódik és az értéktelenebb altalaj kerül a felszínre, csökken a talaj termékenysége. Az eróziós kárt kiváltó és befolyásoló tényezők: a gazdálkodás és talajművelés módja, a csapadék mennyisége, az eső intenzitása, a lejtő hossza és meredeksége, a talaj víznyelése, a szerkezet vízállósága, valamint a terület növényborítottsága. Formái: csepp-erózió, amikor az esőcseppek szétverik a száraz talajmorzsákat. Leggyakoribb a felületi réteg-erózió, amikor is a szétesett talajmorzsákat a felületen létrejött vízhártya a lejtő irányában lehordja. Ha nagyobb mennyiségű víz gyűlik össze és ez a lejtőn lefutva kisebb-nagyobb mélyedéseket váj, vonalas, barázdás v. árkos erózió következik be….”
A magam részéről azt nem tartom problémának, ha mondjuk 3 napos folyamatos eső után a karám vagy pályafelületen jól érzékelhetően megjelenik a víz, mert a fentebb leírt befolyásoló tényezők itt is ugyanúgy hatnak, pl.: homok szemszerkezete, vízfelvevő képessége… Sokkal lényegesebb szerintem, hogy milyen gyorsan válik ismét használhatóvá, húzódik vissza a felesleg, mikor válik „tocsogás mentessé” a pályafelület. Itt kerülhet ismét szóba az ún. szivárgó vagy drén rendszer. Erre a célra is igen sokféle technológia, gyártmány áll itthon is rendelkezésre.
Csak néhány példa:
- Már az is sokat segít a felesleges víz eltávolításában, ha a kialakításnál kereszt vagy hosszirányban árkokat ásunk és abba (lehetőség szerint) nagy szemszerkezetű, por nélküli követ vagy kavicsot (esetleg darált betont) rakunk. A nagyméretű agyag közötti térfogatot töltheti ki majdan a víz. Arra célszerű figyelni, hogy az árokba az apróbb, puhább szemcséjű altalaj (föld) ne tudjon bejutni (bemosódni), mert ez hosszútávon rendkívül lecsökkenti a vízelvezető képességet. E célra (szűrésre) leginkább a geotextiliát használjuk. (GEOTIPPTEX)
- Tovább növelhetjük a befogadó térfogatot, ha ún. dréncsövet is elhelyezünk a kavicságyban. A réselt falú, üreges rész megsokszorozhatja az elvezető képességet. (Célszerű azért szakember, pl.: vízépítő mérnök tanácsát kikérni a csőátmérő megválasztásakor…!) (REHAU)
- Egyre jobban terjedőben vannak itthon is az ún. szikkasztó alagutak és szikkasztó ládák. Ezek már nem igényelnek kavicstakarást, nem kell szivárgó cső. A műanyag elemek szerkezeti felépítése biztosítja, hogy azok egymáshoz kapcsolhatók (magassági és hosszirányt is nézve), és nagyon egyszerűen „építkezhetünk” velük. (SUNI KFT: www.suni-kft.hu, Fekete Zoltánné; SUMMA TRADE KFT: www.summatrade.hu, Hordós László)
Nemrégiben találkoztam az világhálón egy új, az eddigieknél sokkal kisebb helyet igénylő szivárogtató megoldással. Itthon még nem volt alkalmam a gyakorlatban kipróbálni (de erősen rajta vagyok…), hogy valóban tudja-e azt, amit írnak róla. Röviden a lényeg: szalagszerű, 20cm széles és néhány mm vastag anyagban nagyon apró hajszálcsövecskéket alakítottak ki, ezek tulajdonképpeni szívóhatásuk révén tudják elvezetni a felesleget. A szalagokat egy közös gyűjtőcsőbe kötik, azon távozik a víz a területről.
A taposóréteg homokjába kevert textiladalékról és annak nedvszívó tulajdonságáról már többször esett szó, ezt most nem ismételgetném…
Természetesen a fentebb említett megoldások valamelyikét célszerű már a pálya kialakításakor megépíteni, mert ha szükség van rá, akkor nem kell egy meglévő pálya rétegrendet újra felásni! Abban az esetben viszont, ha a pályán, karámban az eső után napokkal is még áll a víz, talán kisebb kényelmetlenséggel (építéssel járó túrások) nagyobb kárt (teljes pályaszerkezet tönkremenése) tudunk meggátolni! Természetesen minden ilyen szivárgó rendszernél fontos, hogy olyan „befogadó helyre” tudjuk levezetni a vizet, ahonnan nem tud visszatorlódni!
Nem bántó szándékkal, de álljon itt néhány kép tanulságul, nem igazán jó felületekről…
