A jelenlegi négyes-fogathajtó világbajnok nevét nagyon sokan ismerik, gyengébbek kedvéért: Boyd Exell. Azt viszont jóval kevesebben tudják még idehaza is, hogy a világbajnok fogat tulajdonosa magyar, mégpedig Vincze Tamás Úr személyében! Szerény, lovaspálya építő pályafutásom egyik érdekes állomása volt, amikor először találkoztunk személyesen. Veresegyházi birtokán az istállója mellett akkor már másodszor (?) épült a téli kiképzést segítő fedeles! Erről majd később részletesen is…
Az ma sem teljesen világos számomra, hogy hogyan merült fel nevünk a pálya kialakítása kapcsán, de hosszasan beszélgettünk a lehetőségekről.
Én szokás szerint megmutattam az összes általam ismert felhasználható anyagot (homok fajták, textiladalék, aljzatrácsok, stb.), de sok újat azért nem tudtam felvonultatni, mert a házigazda nagyon alapos ismeretekkel bír! Elmondtam, hogy mi jelenleg milyen technikával keverjük össze az anyagokat, ez azonban nem igazán nyerte el az Ő tetszését (amit finoman, de érthetően tudtomra is adott…). Nem kerülhettem meg egy korábbi fogatos (fedeles) munkánk, óvatos megfogalmazásban: nem túl szerencsés eredményét sem, hiszen jól ismeri a hazai mezőnyt. Itt azt éreztem, ebből nem lesz közös munka, nem nagyon küzdöttem, hogy meggyőzzem arról, márpedig mi vagyunk a legjobbak e téren, ahogyan Ők a sportágukban!
Akkortájt volt szerencsénk a Tattersall régi füves pályájának felújításába bekapcsolódnunk, és Vincze úr is többször járt arrafelé tapasztalatszerzési eszmecserére a helyi vezetővel. Talán ott végzett és látott munkánk, esetleg Fábiáncsics úr, kedvező (?) véleménye… nagyot lendített szekerünkön, újra egyeztettük álláspontjainkat, aminek eredménye előbb a fedeles, majd az előttünk álló téli-tavaszi időjárás függvényében szabadtéri pálya taposórétegének kialakítása volt-lesz. Nem egyik napról a másikra, de lassan minden a helyére kerül(t).
A kicsit hosszas bevezető után a lényeg: a FEDELES és talaja
Egy korábbi mondatban már utaltam arra, hogy nem az első formájában marad(t) az építmény. A megrendelő elkövette azt a hibát (?), hogy megbízott az építő cégben… Aztán szomorúan tapasztalta, hogy nem azt a minőséget kapta, amit szeretett volna, és amiben megalkudtak. Pedig Ő azt tartja, hogy amit csinálunk abban nagyon jók legyünk, mert egyébként nem érdemes… Nekiállt tehát szervezni, előkészíteni, „újratervezni”, hogy olyan fedeles alakuljon ki, amely elvárásainak mindenben megfelel, aminek „lelke van”!!! Ebben a szellemben építette újra a fedelest. Aztán, hogy ez jó értelemben vett maximalizmus-e vagy más, azt nem tisztem eldönteni. Mindenesetre az elmúlt 2-3 év sporteredményei valamint az új épület egyértelműen a tulajdonost igazolják, ez vitathatatlan!
A fellengzősség szándéka nélkül néhány dolog, amit saját magam is megtapasztaltam, és kalapot kell, hogy emeljek a kitartásért, erőfeszítésért:
- a legjobb minőségű, ausztriai fenyő alapanyagot használták
- olyan szellőzőtető rendszert terveztek, alakítottak ki, amely télen-nyáron
megfelelő klímát garantál - fedelesben olyan irodát (klubszobát?, irányító helyiséget?) hoztak létre (minden szükséges
kiszolgáló részleggel), ahonnan az edző professzionális audio-technikával
instruálhatja tanítványát - ezek a hangszórók a fedelesben minden ponton tökéletes hangzást adnak
- a fenti helyiség és a lovaspálya között 5cm vastag törésmentes üveg garantálja a biztonságot
- apró dolog, de a helyiség kőburkolatát olyan felületképzővel vonták be,
mely nem engedi az elszíneződést, elősegíti az elkerülhetetlen homok könnyű takarítását - a rövid oldalakon lévő ablakok olyan fóliázással készültek, hogy akár a kelő nap,
akár a délután beeső sugarak zavarásmentesek legyenek a bent dolgozók számára - az esti munkához méretezett, árnyékolásmentes fényforrások biztosítják a lehetőséget,
de ezek is szinte rejtve maradnak a szerkezeti elemek között - automatizált öntözőrendszer garantálja a taposóréteg egyenletes nedvesítését,
figyelve arra, hogy a lambrin fa szerkezete ne károsodjon a víztől - a lambrin beton tartószerkezete sok helyen épületalapként is megfelelne
- a meghívott edzők, vendégek utaztatására kényelmes mikrobusz áll rendelkezésre
- olyan pályakarbantartó adaptert és kistraktort vásárolt,
amellyel a sarkokat is tökéletesen igazíthatja - és hát ott van az általunk kialakított homok-textil taposóréteg
Azt tudni kell, hogy a taposóréteg is elkészült már korábban, mégpedig zúzottkő ágyazatra felhordva. És amint az várható volt, a munka során elkezdett vegyülni a két anyag. Érthető módon ezt is újra kellett keverni és teríteni. Nem kis fejtörést okozott Vincze úr számára a legbiztosabb, legjobb megoldás garantálása. Itt térhetünk vissza egy mondat erejéig a bevezetőben említett Tattersall-os eszmecserékhez. Ott is járt a megrendelő, valamint különböző külföldi rácsgyártó üzemekben, és nagyon-nagyon sok lovaspálya tulajdonost, aktív lovast, pályaépítőt is megkérdezett a tapasztalataikról.
Végső döntését meghozva úgy határozott, hogy szilárd betonfelületet építtet a homok alá, és erre kerül a szokásosnál kicsit vastagabb taposóréteg, rácsozat közbeiktatása nélkül. Véleménye szerint a helyi, nagyon homokos altalaj nem alkot egységes tömöríthető elegyet, emiatt a rá épített teherhordó kőágyazat és a rácsszerkezet is hullámossá válhat. Az előrelátás is szerepet játszott a betonfelület választásában, hiszen néhány év múlva az intenzív használat miatt tömörödő keveréket gépekkel könnyen, gond nélkül átforgathatja, átkeverheti. Érveit el tudom fogadni, de azt csak a tényleges használat során derül ki, hogy valóban így lesz-e? Az mindenesetre tény, hogy a Tattersall nagyobb fedelese beton aljzatú, ahol idén nyáron hasonló módon jártak el talajfrissítés gyanánt… Még tartottak az építés befejező mozzanatai, amikor mi dolgozni kezdtünk.
(((Rövid, szubjektív kitérő. Egy nagyon apró, de beszédes momentum, amely bennem örökre megmarad, mert nem ez jellemzi a hazai szolgáltató ipart. Az ács-asztalos kolléga éppen a gyalogos ajtó feletti „szemöldökfát” helyezte be a tartóoszlopok közé. Milliméter pontossággal szabta le a darabot (ez azt jelenti, hogy pontosan, érintőlegesen befért a darab, teljes „bütüvel” találkozott a két elem), apró kalapácsütésekkel illesztette a helyére a mester, amikor a tulajdonossal arra jártunk beszélgetés közben. Ő egy pillanatra megállt, megnézte, hogy mi történik, majd bántó szándék nélkül jelezte, hogy mintegy 2-3 mm-rel vágják kisebbre a darabot, hogy nedves, párás időben se feszítse a vízszintes gerenda az oszlopközöket, lévén, hogy a fa még évekig „dolgozik”… És a szakipar képviselője „köpködés, anyázás” nélkül elvégezte a módosítást, mert ez a dolga a megrendelő felé! Ebben a tárgykörben saját magunknak is van még mit tanulnunk.)))
Szóval a talajkeverék: Hosszú-hosszú véleménycserék, egyeztetések után hazai homokot használtunk, de a textiladalék már külföldről érkezett. Nagy szerencsénk volt idén az őszi időjárással, csapadék és sármentes időben hordhatták a gépek a homokot. Rétegesen, (eddigi gyakorlatunknak megfelelően) terítettük egyik és másik anyagot, majd ismételtünk. Nem akartunk lemaradni a szaktársak mögött, ezért nagyon precízen, szinte négyzetméterről négyzetméterre (folyamatosan) ellenőriztük a terítés vastagságát, egyenletességét. A legvégén újra a szokásos gépi rotálás (beforgatás) következett irányonként többször is.
A megrendelő saját masszív hengerével alaposan átjárta a felületet, majd következett az alapos nedvesítés, „áztatás”. Erre azért van szükség, mert a bekevert textiladalék szinte teljesen száraz. Bőséges, többszöri vízadag szükséges ahhoz, hogy kellően „megszívja” magát, és egy elegyként dolgozzon a homokkal, tapadjanak a felületekre az apró homokszemek. Akkor még nem volt kész az öntözőrendszer, így az első adag kijuttatása hagyományos módon történt.
Mikor e sorokat írom, napközben is fagypont közelébe kúszik csak a hőmérséklet, így biztosan szükség van a fedeles védelmére a lovas gyakorláshoz. Csak remélni tudom, hogy elvégzett munkánk jó talajt ad ehhez, a tapasztalatokra magam is kíváncsi vagyok.
2012.01.05.
