Az élő szervezetek, beleértve az emberit is állandó harcot folytatnak a túlélésért, megmaradásért. Mai ismereteink szerint a földi lét alapja a víz. Az, hogy hogyan került ide, arról most éppen vita kerekedett, hiszen más bolygón is találtak hasonlót. Szóval alapvetően a vízhez való hozzájutás a cél.
Bár a lovaspálya taposórétege nem élő organizmus, nedvesítés nélkül általában nem igazán működik. Locsolni kell a homokot, hogy kellő tartása, tapadása legyen a terhelés alatt. Ehhez még mindenféle adalékokat is felhasználunk, hogy a kijuttatott vizet minél tovább a taposórétegben tartsuk. Bár azt mondják, hogy a növények nem adnak hangokat, nem éreznek, nem gondolkodnak, de azért „csodákra” képesek, hogy fennmaradjanak. Ezekre szemléletes példákkal találkoztam néhány munka során.
2014 júniusában Hetényegyházán, Hugyecz Marian ismert díjugratónál jártam némi pálya-fazonírozási munkák okán. Az alföldi homokvilágban fellelhető pálya körül (legalább 10-15m távolságra) az amerikai földrészről betelepített akácfák találhatók. A taposóréteget rendszeresen öntözik, hogy dolgozni tudjanak rajta, Nyilván ezt a folyamatos nedves állapotot érzékelték a fák is valamilyen módon, és hogy-hogy nem gyökereik egyszer csak bekúsztak a fából készült szegély alatt a laza, de nedves közegbe. 
Néhány vastagabb darabból aztán hihetetlenül sok apró hajszálgyökér (ezeken keresztül veszi fel tulajdonképpen a vizet) ágazik el, olyan sűrűn, hogy a kis munkagép körmös kanala is többször elakadt benne.
De még a lágyszárú növények pl.: a tarack is hasonlóan sűrű párnát alakított ki, a szegély pálya felőli oldalán (azaz a pályán), hogy vízhez jusson!
A pályán a lovas alatt dolgozó ló a korláttól (szegélytől) valamivel beljebb közlekedik, mintegy 30-50cm-rel. A lábmunka során kifelé szóródik, vastagszik a homok, a karbantartásnál az a rész kevésbé frekventált! Nem úgy a jelzett növényeknek, azok maximálisan kihasználják a kínálkozó lehetőséget, és az erős gyökérzet kialakulásában még az általunk adagolt textil is segít. Nem sokkal később a Tattersallban is hasonló jelenséggel találkoztam, azzal a további csodálkozással, hogy itt a betonból készült, betongerendára állított, betonnal megtámasztott szegély alatt nőttek be a nyárfák gyökerei.
Itt annyiban jobb helyzetben vannak, mint említett fajtársai, hogy az itteni korlát fém oszlopai ívesen befelé hajlanak a pálya irányába, így ló ide nem tud lépni. Az öntözés napi szinten érkezik, minden együtt van ahhoz (puha, de nedvtartó talaj, háborítatlan zóna, kellemes vegetációs időszak), hogy azt a gyökérzet kellően kihasználja. A növények nem is késlekedtek, alaposan belegázoltak e sávokba.
A majdani esetleges taposóréteg cserénél erre is számítani kell, mert nem lesz könnyű feladat visszafoglalni a teljes pályafelületet! Érdemes tehát az időszakos pálya-karbantartási munkák során a fentiekre is figyelemmel lenni, mert a felszín közelében növő gyökerek idővel akár balesetveszélyesek is lehetnek!!!
2014. december
Raffai János
